Agatha Christie igencsak tetemes munkássága kimeríthetetlen kincsesláda az angol televízió számára – így az sem meglepő, hogy ismét elkészült egy új sorozat, melynek központi karakterei az írónő két kevésbé ismert hőse, Tommy és Tuppence Beresford.
A London környéki, régi házas Tommy (David Walliams) és Tuppence (Jessica Raine) már nem tud túl sok újdonságot mutatni a másiknak, viszont mostanra már egymás rigolyáira is immunisak: bár folyton csipkedik kicsit egymást olvasási szokásaik miatt (Tommy az újságra, Tuppence a detektívregényekre esküszik), azért már összecsiszolódtak annyira az évek alatt, hogy kapcsolatukon emiatt ne essen csorba. Azonban Tuppence kicsit több izgalomra vágyik, mint Tommy egymás után bebukó üzleti vállalkozásai.
Egy párizsi útjuk során – mikor is egy méhkirálynőért ugrottak át a kontinensre Tommy méhész-ambíciói nyomán – azonban egy furcsán viselkedő, rémült lány ül le velük szemben a vonaton vissza Londonba. Az idegennek azonban hamarosan nyoma is veszik – bár először csak azt mondja, a büfé kocsiba megy, a férfit, akivel ott találkozik, lelövik, majd őt is üldözőbe veszik, mígnem beleveszik a pályaudvar forgatagába. Mindössze csak egy könyv marad utána Tuppence-ék ülésénél, amiből a nő megtudja, útitársuk neve Jane Flinn (Camilla Beeput). Tuppence-nek pedig ez bőven elég ahhoz, hogy férjét is maga után húzva nyomozásba kezdjen, és belekeveredjen egy, a hidegháborúval kapcsolatos, titkos akcióba.
A sorozat – ami egyelőre úgy tűnik, hat epizódos lesz, három-három rész fog feldolgozni egy Beresfordékról szóló regényt – igencsak a karakterek dinamikájára épít, de azt legalább jól teszi. Bár 1952-ben járunk, Tommy és Tuppence szépen borogatja a nemi sztereotípiákat: Tommy kicsit pipogya, viszont óvatosabb, nem éppen kalandvágyó, azonban legalább realista, miközben Tuppence gyors észjárású, karakánabb, talpraesettebb, bár ezek a tulajdonságok nagyobb eséllyel is sodorják bajba.
Emellett azonban ők ketten a tipikus angol középosztálybeli házaspár tankönyvi mintapéldáját hozzák: kispolgárok, kispolgári élettel, kis házikóval, kutyával, bennlakásos iskolában tanuló gyerekkel. Tehát amíg bele nem keverednek Jane Flinn eltűnésének ügyébe, az életünk kifejezetten unalmas – ez viszont azzal is jár, hogy semmi tapasztalatuk sincs a nyomozáshoz, a kémkedéshez, ami könnyed, humoros szituációkhoz vezet.
Ami magát a sztorit illeti, az kellőképpen érdekes és csavaros, jó sok oldalról közelíti meg az ötvenes évek elejét jellemző politikai és társadalmi szituációkat – illegális fogadóirodától kezdve a kommunistáktól való félelemig szinte minden megjelenik benne. Azonban bevallom: az ötvenöt perces játékidő felére én már kezdtem kicsit unni az egészet, a figyelmem el-elkalandozott a cselekményről, így néha kicsit el is vesztettem a fonalat.
Nem azt mondom, hogy rossz a sztori, inkább azt, hogy valószínűleg én nem voltam a megfelelő lelkiállapotban az epizód megtekintéséhez. Viszont mindez mellett mondom, hogy Tommy és Tuppence adok-kapokja, valamint Tommy félkezű barátja, Albert (Matther Steer), akivel még a háborúban találkozott, kifejezetten szórakoztató, és biztos vagyok benne, ha kicsit kipihentebben ültem volna neki, akkor a sztorit is jobban élveztem volna.
Az első rész természetesen függővéggel ért véget, ráadásul két fronton is, hogy biztos vissza tudják csábítani a nézőket a második epizódra. Azt hiszem, ezt illetően esetemben is sikerrel jártak.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
