Gyerekkorom egyik kedvencét találtam meg nemrég az interneten, ami nem más, mint a Godzilla the animated series. Sokaknak talán már nosztalgikus ez a sorozat, másoknak meg lehet, hogy teljesen újat mondok ezzel a címmel, de ez a sorozat – ha nem is a legjobb – mindenképp megérdemli azt, hogy szó essen róla.
Cselekményünk abból indul ki, hogy Nick Tatopulos és csapatának közreműködésével sikerül elintézni az eredeti Godzillát, és utána a tojásait is – egy kivételével, ami ráadásul ki is kell, és egyből Nickkel találja szembe magát. A kis lény elmenekül, ám nem sokáig tud rejtőzködni, ugyanis Nick és csapata a nyomában van. Egy váratlan esemény folytán kedvenc dokink majdnem az eledelévé válik a már felnőtt lénynek, de az megevés helyett, inkább hallgat „pótapja” szavára –mivel őt tekinti annak, amióta csak meglátta –, és a hadsereg minden kezdeti ellenszenve ellenére felveszik a harcot a többi mutáns ellen.
Már a történetben is azért viszonylag sokat újított a széria: itt Godzi, ahelyett, hogy embereket pusztít el és városokat dönt romba (na jó, ezt azért még csinálja), hanem védi őket és, ha valamennyire tisztában is van az őt körülvevő előítéletnek és sokszor gyűlöletnek – jobbára nem érdekli. Mondjuk a sors némiképp irónikus is velünk, emberekkel szemben: mert attól félünk a legjobban, aki meg akar minket menteni azon lényektől, aminek többségét közvetlen vagy közvetetten, de ember alkotott.
Sok mindenre nem lehet panaszom a sorozat dolgaiban, és a sebessége is egyik ezek közül: már az első részben nem lacafacázik sokat, Godzilla Jr. halált megvető bátorsággal száll szembe egy vérmes mutánssal, hogy megvédje nevelőapját, és ez az intenzitás a későbbi részekben sem hagy alább. A mindenre allergiás Mandel prof házi robotjával, a minden részben legalább egyszer szétzúzott Nigellel képes hívni Godzillát, aki kissé nehezen, de Nick és csapata segítségével mindig győzedelmeskedik a mutánsok hada felett – nem véletlenül viseli a Gyíkkirály nevet.
Ha már csapat: a Tatopulos irányította team kellően változatos és jól megalkotott karakterekből áll: ott van a fiatal Randy, aki bármit képes meghackelni, és akit Nick úgy jellemez az Őrnagynak, „hogyha megmondom ki az, meg kéne ölnöm”. Elsie, a paleontológus ódzkodik leginkább Godzilla Jr.-tól, de később ő is vakmerően kiáll a hadsereg Godzi kiírtó dolgai ellen. A fentebb említett Mendel foglalkozását tekintve robotspecialista, de itt sokkal inkább a komikus bénázó szerepét tölti be. Utolsó tagunk a francia kém Monique, akit arra küldtek ki, hogy Godzilla Jr.-t elintézze, de később még a felettesével is szembe megy az óriásgyík érdekében.
Grafika ügyileg ugyanaz az filmstúdió (TriStar) a felelős a sorozatért, mint a Man in Black animációs szériaért – nem véletlen a kinézetbeli hasonlóság. És a készítőpáros, élve a változtatás jogával egy olyan történeti keretet alkottak meg, ami némiképpen eltér a szokásos Godzilla- univerzumtól (már ha szabad ilyen kifejezzél élnem), de mégse érezzük azt, hogy nem illeszkedik bele a korábbi alkotásokba, amik a túlméretezett házi hüllőről szólnak.
Így, idősebben nagyon jó érzés volt újra végignézni a sorozatot, mert, sokszor jártam úgy, hogy amit gyerekfejjel imádtam, azt mára már nem vagyok képes – de ez itt nem volt igaz. A Godzilla, the animated series nem törekedik a tökéletesre, és pont emiatt nincs is tele görcsös, izzadságszagú, fölösleges dolgok, csak a lényeg – vagyis, a Gyíkkirály mindent és mindenkit lever.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
