Mint az minden szériában lenn szokott, a YGO univerzumát is elérte a mélypont a 5D’s névre keresztelt újabb sorozattal. Sokan mondják róla, hogy ez csak a bőrről leháncsolt újabb, ráadásul meglehetősen középszerű bőr – ami nagyrészt igaz is, de ettől még nem kell teljesen leírni a sorozatot.
Történetünk nem kis idővel Yugi és Yudai (vagy Jaden, ki hogy szereti) után játszódik, immár Neo Domino City néven futó városban, ahol a hatalmas fényűzés, és a vég nélküli csóróság hihetetlen módon elkülönül. Főhősünk, Fudo Yusei is a külső kerület zseniális tudással rendelkező lakója, aki minden áron ringbe akar szállni volt legjobb barátja Jack Atlas ellen, aki nemcsak a párbajmotorját vette el a fiútól, hanem annak legerősebb szörnyét a Stardust Dragont – és nem mellesleg azóta a párbajozás királyává vált.
Kezdjük is a pofont (vagy éppen pacsit) érdemlő dolgokkal, mielőtt még sírva fakadok: a történet messze nem rossz, sőt, remekül megállja a helyét egy YGO szériaként – de pont ebben rejlik egy nagyon nagy gyengesége is. Ugyanazt a szakácskönyvet vette elő az író, ugyanazokkal a bevált formulákkal, de a sorozat íze mégsem lett olyan intenzív, mint az első kettőnél. Úgy érezzük Yusei és társai kalandjait már láttuk egyszer (talán már kétszer is), és egy minimális újítás – szerű dolgon kívül semmi érdemlegesebb kirobbanás nem történik.
Másodjára a szereplők is elég furcsák: jó tipikus alapjellemek mind egy szálig, de nem ugyanazt az érzést keltik bennük, mint azt sejteni lehetne. Yusei-t, bár próbálták Yugisra venni, de ezt azért én egy lehetetlen küldetésnek tartom: bár néha sikerül tényleg ezt éreztetni velünk, az idő legnagyobb részében engem inkább Hell Kaiserre, semmint a kártyák egykori királyára emlékeztetett. Jack is, hiába akartak belőle egy kisöcs nélküli Kaibat alkotni, kezdetekben sokkal inkább Manjoume-ra (Gx és angolos néven Chazz) emlékeztetett – persze később előhoztak belőle némi Kaibát. Harmadik érdekes amigonk Crow Hogan: ahogy nekem lejött a széria nézése közben, ő leginkább Katsuya (Joey) későbbi megfelelője lehetne. És a többi szereplő is mind hasonló sémán alapszanak, ami önmagában nem bűn, csak unalmas és fantáziátlan.
De a leginkább vér és szörnylázító dolog, ami miatt sokan dőltek adott éles fegyverükbe, azok a D-Wheel névre hallgató motorok, amik segítségével párbajoznak! Anno, amint ezt megláttam, egyből leállítottam a részt, és hetekig nem mertem a közelébe se menni, nehogy kárt tegyek a laptopomban. Igen, nem véletlenül szidják ezt a motoros húzást, és hozzák fel a 5D’s legnagyobb hátrányának.
Minden esetre, ha valaki túltette magát a motoros mizérián, egyszer azért próbálja meg végignézni a szériát, mert önmagában kicsit sem vészes. Mondjuk, ahhoz semmit nem kell látni belőle, hogy a soron következő szériát, a Zexalt megérts, de ez a többire is igaz.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
Trackback/Pingback