A szuperhangyát – Kicsi a bors, de erős? – elég abszurd dolog elképzelni, ezért nem tudtam, mit is várjak a filmtől, de jobban átgondolva egy ilyen hős nagyon is jól illeszkedik a mi korunkba.Régi filmes és sci-fis toposz a miniatűrre zsugorított ember, aki a mérete miatt olyasmit tehet meg, amit mi, nagyok nem, például meggyógyíthat egy emberi testet belülről, vagy olyan helyekre juthat be, ahova egyébként esélyünk sem lenne, valahogy úgy, mint az emberi bélrendszert feltérképező mikrokamerák. A film egyik jelenetében például a hangyányi méretűvé változott főszereplő megállapítja, hogy egy hangya hátára szerelt kamerával figyelik őt, ami már közelebb áll a valósághoz, mint a sci-fihez, pedig akár a tudományos fantasztikum egyik eleme is lehetne. Ezért tökéletes szuperhős alapanyag a hangya: új perspektívát nyit meg, amiben az ember megismeri a végtelenül kicsit, ami félúton találkozik a végtelen naggyal, és az eredmény csak valami hősies tett lehet. Ez világ nem csak látványos, de a tudományos háttér is naprakész, bár csak egy metafora szemléltetésére szolgál: a kontrollálhatatlan zsugorodásban – vagyis amikor az irányításban hiba történik – az ember szubatomi szintet érhet el, ahol az örökkévalóságig zsugorodik tovább, amíg a tér és idő törvényei már nem érvényesek. Ennél nem sok hatásosabb szimbólummal találkoztam a halállal kapcsolatban, ráadásul fontos szerepet is játszik a történetben.
A tudós Hank Pym (Michael Douglas) feltalált egy olyan öltözéket, amely a viselője testét képes kicsinyíteni – bármilyen méretűre –, míg az ereje ezzel arányosan növekszik, de elrejti ezt a világ, és főleg egykori asszisztense, a mostanra cégigazgató Darren Cross (Corey Stoll) elől, aki a háborúzásban szeretne ebből a találmányból profitálni, vagyis a tökéletes katona receptjét keresi, és már vészesen közel áll hozzá, amikor feltűnik a színen a börtönből szabadult mérnök, Scott Lang (Paul Rudd), aki abból él, hogy gazdagoktól zsákmányol. Scott Kirabolja Hanket, de csak egy furcsa „öreg motorosruhát” talál, a tudós pedig mérnöki szakértelmére és betörői ügyességére alapozva munkát ajánl neki, a cél viszont nem első sorban a világ megmentése lesz, hanem az apai becsület megmentése. Ha sikerül megakadályozni, hogy Darren visszaéljen a zsugorítás lehetőségeivel, akkor Scott hős lehet a kislánya szemében (itt egyébként nem értem az összefüggést), és Hank is visszaszerezheti a lánya, Hope (Evangeline Lilly) bizalmát, amit anyja halálakor vesztett el.
Szép, hogy a hősködésre személyes motiváció az apai szeretet, és hogy ennek a bizonyítására két bukott apa tesz kísérletet: az egyik, aki bűnöző, de tulajdonképpen jófiú, megfelelő vasárnapi apa akar lenni, a másik pedig a családi tragédia óta felgyűlt kommunikációs problémákat szeretné feloldani. Hank és Hope között ez a konfliktus működik is, Scott viszont többszörösen ellentmondásos karakter, és bár szuperhősként jól teljesít, apaként nem, pedig tényleg igyekszik. A probléma ott kezdődik, hogy Scott egyszerre bűnöző és igazságosztó, de ő ezt mintha nem is tudná. Nincs benne felelősségtudat, nem egy Robin Hood-típusú hős, aki a törvénytelenséget a jobb törvények vagy erkölcs érdekében vállalja, legalább is semmit sem tudunk meg arról, hogy ő mit gondol a saját szerepéről. A kislánya új nevelőapja egészen a film végéig fölösleges szereplő, aki csak arra jó, hogy néhány vicces szituációban lehet nevetni azon, ahogy kicsúszik a kezéből a rendőri irányítás. Ő képviseli a kis léptékű törvényességet, mivel hogy rendőr, de nem lehet hatalma szuperhős nagykutyák fölött, ezért a cselekményben körülbelül annyira vesz részt, mint a rohangáló hangyák, akiknek még senki sem szólt, hogy nem számítanak.
A másik probléma Scottal az, hogy azzal válik komikus szereplővé, hogy olyan jegyeket vesz fel, mint az ügyetlenség, esetlenség, és gyakran értetlenkedik, ráadásul, ahogy említettem, nem reflektál saját magára. Egy ilyen ügyetlenségében vicces karakter nagyon jól tud jönni mellékszereplőként, de főhősnek szerintem nem komolyan vehető, mert nem tud megjeleníteni dilemmákat, és nem tud rákérdezni a saját szerepére, vagyis nem irányíthatja az eseményeket úgy, ahogy egy komolyabb személyiség tudná. Scottban még csak fel sem merül, hogy miért is lesz ő a hős. A film erőssége viszont – a személyiségek kidolgozásának hiányossága ellenére – a humor és a látványosság. Egyetlen pillanat sincs, ami unalmas vagy felesleges lenne. A dolgok kicsinyítésében és megnövelésében kiaknázatlan humorforrás van, nagyon jó például a szuperhősök küzdelme a gyerekszobában a játékok között, ami őket is a játékok szintjére helyezi, mint amikor a gyerekek apró katonákkal csatáznak Az egész film nagyon jól használja a vígjáték elemeit, a viccek pedig se nem túl elcsépeltek, se nem obszcének. A látványról pedig azt mondhatom, hogy egyedi, korszerű és nagyon hatásos. 2015 előtt talán nem is működhetett volna ilyen jól ez a film, ami mikrokamerák, makrofényképezés, az egyre élethűbb CGI karakterek és úgy eleve a kütyük korának bennszülöttje.
Szerző
-
Korábbi szerkesztő
Az internet, főleg a Youtube világának kóborlója, macska a holdon, valamint a lélek sötét oldalának kutatója.
Trackback/Pingback