Mindig, mikor azt hiszem, hogy az általam korábban igen kedvelt Falling Skies alkotói gárdája nem tudja alulmúlni önmagát, akkor bedobnak egy ilyen epizódot, és bebizonyítják, hogy igenis, van lejjebb a minőségben.
Pope elvesztette Sarát, és ezért Tomot hibáztatja, aki ez egyszer valóban nem ludas, pusztán úgy döntött, hogy inkább az egész 2nd Masst védi meg egy nemsokára bekövetkező pók támadástól, ám ez a szerelmét, és egyúttal eszét vesztett férfinak nem tűnik logikus magyarázatnak, így a csapaton belül komoly áskálódásba kezd Tom Mason vezetés ellen. Erre igen sok alapot adott korábban Tom, hiszen sok akció alkalmával ő túlélte – meg persze mindenki a Mason famíliából – míg mások meghaltak (olykor zavaróan egyszerű vagy klisés módon). Pope megmozdulása komoly problémákat okoz a táboron belül, amit elszánt és kétségbeesett lépések követnek.
Amíg Tom ellátmányért távol van, addig Anne segít Cochise-nak rendeznie a viszonyát apjával, illetve egy komoly egészségügyi kockázatot is megpróbál elhárítani a doktornő Ben segítségével, csakhogy a Volmok teljesen máshogy működnek, mint az emberek.
Sajnos az ötödik, és egyben utolsó évadot körbelengi az ötlettelenség, és a logika teljes hiánya, ezt pedig a mostani epizód tökéletese bizonyítja, mivel a közel negyvenöt perc alatt nem sikerült a történetnek egy picit előremutatnia, bármely rejtélyt felfednie, hozzáadni a karakterekhez, vagy akár egy apró morzsát elszórni a közelgő nagy csatáról. Mindezek helyett azonban láthattuk, ahogy az egyik sorozat kedvenc karakter elméje megbomlik, és pont olyanokat vág Tom Mason fejéhez, amit már minden rajongó szajkóz, lassan két évad óta: a csoda Masonök térhódítása, és állandó szerencséje már zavaró, kissé szánalmas, és rendkívül kiszámítható.
A Volm mellékszál, azon túl, hogy megmutatott egy érdekes szokást a faj gyászáról, valójában csak elvett a játékidőből, de érdemben nem nyújtott semmi különlegeset. Az egész epizódot körbelengi az ötlettelenség és időhúzás szaga, illetve a minden mindegy atmoszféra, ezzel pedig sikerült elérni, hogy alig várjam az évadfinálét, mert végre vége lesz a sorozatnak – nem hittem, hogy valaha ezt fogom mondani, erről a korábban zseniális sci-fi sorozatról.
Csak ismételni tudom önmagamat, a logika bizony többször kihagyott a sorozatban, és az alkotók megint elővették a szokásos kényelmes és csak azért is technikát, vagyis szembemenve a józanésszel vitték tovább az amúgy is gyenge lábakon álló történetet. Ismételten csalódott vagyok, hiszen egy búcsú évadtól nem ilyen minőséget várna az ember – mi lett veled, drága Falling Skies?
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
Trackback/Pingback