Múltkor megismerkedtünk kedvenc állatos nyomozónkkal, aki most újabb őrült kalamajkába keveredik, ezúttal az Afrikai szavannán!
Ace Ventura (Jim Carrey) egy baleset következtében úgy dönt, otthagyja régi életét, és a Tibeti szerzetesekhez megy, hogy ott találja meg a lelki békét a trauma után. Egy idő múlva azonban új megbízást kap, miszerint meg kell találnia egy afrikai törzs elveszett szent állatát, a Shikakat, amit nászajándéknak szántak a Vachutik, a törzsfőnök lányának esküvőjén, ám, ha az állat nem kerül meg időben, az ellenséges törzs a Vachutuk lemészárolják őket. Tehát Ace feladata ezúttal sokkal komolyabb hangvételű, és egy állat életen túl több száz másik emberélet a tét.
A történet sablonja az előzőhöz szinte teljesen passzol. Eltűnik egy állat, van egy adott határidő, Ventura meg minden követ megmozgat, és végül rá is bukkan a gaztevőkre, még az élete árán is. A kérdés, csak az, hogy sikerült-e megtalálni az első filmhez képest a hiányolt egyensúlyt ? Talán. Az első filmben, ahogy írtam is, túlságosan elsodort minden a Ventura által kibocsájtott hülyeségek, így az a drámaibb szál elkomolytalanodott. Itt az a helyzet, hogy Ace ugyanolyan idióta, azonban a drámai szál sem komolyabb. A fenyegetés valós, de amikor Ace átmegy kémkedni az ellenséges törzshöz és kicsit jobban megismerjük az ottaniakat, azt érezzük, hogy ezektől nem is kell félni. Attól függetlenül egymásnak fognak esni, ha nem kerül elő a jószág időben, de nem érezzük túl véresnek az események súlyát. Aztán ott van a háttérben az az ok, amiért a szent állat eltűnt, és az is mondhatni igen komoly, de nem vagyunk képesek úgy kezelni.
A karakterek közül Ace az egyedüli, aki megmaradt a többiek kicserélődtek. Ace kísérője, a hihetetlen nyugalommal megáldott Fulton Greenwall (Ian McNeice) szolgál az afrikai kultúra minden kis apróságával, ő mondja el a két törzs szokásait, ő segít Venturának beilleszkedni, és ami a legfontosabb, ő megy el érte és rángatja ki a kolostorból. Komolyan mondom tiszteletreméltó, ahogy Ventura dolgait tűri, azt hiszem ezt hívják birkatürelemnek.
A rosszfiú kiléte talán előre sejthető — legalábbis számomra az volt – mert valahogy túlságosan ordított a színészről, hogy na, ő rosszban sántikál. Ám ahogy a mondás tartja: „Pénz beszél, kutya ugat” így végül is meg sem lepődünk a motivációján, és bár egyáltalán nem szép dolog, de érthető.
Ventura ügyeletes nője, nem más, mint a törzsfőnök lánya, akinek pontosan annyi létjogosultsága van, mint az előző filmben. Annyi a különbség, hogy a végén Ace-t meg is kergetik miatta…
A történet legnagyobb ellentmondása azonban az, — és számomra ez nagyon viccesnek hat —, hogy Ace Ventura, a nagy állatbarát, és megmentő, undorodik egy állattól. Még pedig a Shikakatól, és ez eléggé megnehezíti a munkáját, főleg, hogy a végén a két kezében kell, hogy vigye. Szóval még ő is képes egy állattól félni, ám a tanulság abban rejlik, hogy a félelmét, és undorát félretéve, mégis visszaszolgáltatja azt, így mentve meg mindenkit.
A humor fő forrása még mindig Ventura és az ő híres neves viselkedése, ami annyira kiborító, hogy még a nyugalom, és a meditáció nagymesterei sem bírták sokáig elviselni. Polgárpukkasztó cselekedetei igazán szórakoztatóak, de emellett érzünk némi szánalmat, és már nekünk kínos, amit csinál a képernyőn, de a röhögő görcs itt sem marad el. Humorával, és nemtörődöm stílusával mindent képes áthidalni, még egy vére menő párbajt is az egyik bennszülöttel, s bár megsebesül, de ő mindezt csak mókának fogja fel, és igazából mi sem vagyunk képes máshogy látni a történteket.
Összegezve: A második rész ugyanolyan állatbarát, állatvédő hangnemmel felruházott, remek vígjáték, és bár a nyomozós szál nem túl mély, vagy hangsúlyos, azt gondolom, pont emiatt sikerült kiegyensúlyozottabbra az elődjénél. Már nem akarunk filozofálni az ügyön, most már csak hagyjuk, hogy magával ragadjon Ventura hülyesége, és ez nagyon jót tett a filmnek.
Szerző
- Korábbi szerkesztő
