A múltkori cikkem végén kifejeztem a kétségeimet a fináléval kapcsolatban: ha megvolt a nagy csata, a texasiak elfogták a bűnöst, akkor mi maradhat még hátra? Jelentem, nem sok minden, de azt a „szinte semmit” is elnézzük csaknem másfél órán keresztül, még utoljára, mert kíváncsiak vagyunk a lezárásra. A végkifejlet pedig szerintem csak a nagyon szőrszálhasogató nézőket fogja zavarni.
Két hónappal a San jacintói győzelem után járunk, mikor is Thomas Rusk (Jeff Fahey), aki Houston (Bill Paxton) egyik magas rangú tanácsosa volt a csatában, valamint Doc Ewing (Darrell Fetty), a katonaorvos felkeresik egykori tábornokukat, és megkérik, hogy térjen vissza Texasba, mert a népnek szüksége van rá. Houston eleinte nem akar menni, ám a két férfinak nagy nehezen sikerül rávennie őt az utazásra. Eközben a rangerök újabb magánakciót szerveznek, hogy kimenekítsék a fogságba esett Emily Westet (Cynthia Addai-Robinson), akivel a mexikóiak árulás miatt nem bánnak éppenséggel kesztyűs kézzel. Houstont Texasba visszaérve elnökké választják, Santa Anna (Olivier Martinez) a Fehér Házban Jackson elnökkel (Kris Kristofferson) békeegyezséget köt, az Alamónál pedig megemlékezést tartanak az elesettekről.
Sokak számára felesleges időkitöltésnek tűnhet ez az utolsó epizód, mivel ebből ki lehetett volna vágni a felesleges jeleneteket, a többit besűríteni, és bedobni a negyedik rész végére, nem pedig így elhúzni – és teljesen megértem ezt a gondolatmenetet. Viszont engem annak ellenére, hogy nem vagyok túlságosan oda a westernért, annyira magába szippantott ez a világ, hogy igazából még napokon keresztül el tudtam volna nézni, hogyan zajlanak a texasiak mindennapjai a köztársaság kikiáltása után. Aztán „felesleges” szcénák legtöbbje olyan szívmelengető volt – Deaf (Jeffrey Dean Morgan) utolsó pillanatai, a rangerök beszélgetése a kocsmában, Kit (Trevor Donovan) és Rebecca (Molly McMichael) búcsúja mind-mind olyan momentumok voltak, amik ugyan magához a cselekményhez nem tettek hozzá túl sokat, a karakterek történetéhez és fejlődéséhez igen, és többnyire rendkívül érzelmes percek voltak ezek.
Külön kiemelném Jack Hays (Max Thieriot) és Bigfoot Wallace (Robert Baker) sztoriját: a két fiatal srác totál zöldfülűként vette a fejébe, hogy ők majd csatlakoznak Houston seregéhez, ám mivel folyamatosan kalamajkába keveredtek, csak akkor érkeztek meg, mikor már a háborúnak majdnem vége lett. A csaták után rangerré akartak válni, ám a széria elejéhez képest a negyedik epizódra, valamint a fináléra már fel is nőttek a feladathoz. Imádtam a buzgóságukat, a már-már gyermeki kíváncsiságukat, a kezdeti bénázásaikat, ám a későbbi ügyes kard- és fegyverforgatásukat még inkább.
Ugyan az elején azt mondtam, hogy a Texas Rising csak picit lóg ki a sorból a többi western mellett, már akkor is pozitív értelemben tekintettem másnak ezt a sorozatot. Az utóbbi két-három részre viszont már egészen a szívemhez nőtt a helyszín, a cél, valamint a szereplők is. Lesz azonban folytatás, ami a Comanche Wars címet viseli – a megjelenési dátum egyelőre nem tisztázott, de az biztos, hogy nézni fogom.
Szerző
-
Szerkesztő
Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.
