A Kockafejek kezdő hat része elég hamar belopta magát a szívembe, és ez a második felvonásra sem változott meg – bár azért voltak gyenge pillanatok ebben az évadban, én ennyi alapján nem írnám le teljesen a szériát, főleg, hogy még hátravan kétszer hat epizód, plusz ugye a különkiadás. Lássuk, mi minden történik a második szezonban!
A nyitó részben Jen (Katherine Parkinson) egy lehetséges párjelöltjével, valamint Royyal (Chris O’Dowd) és Mosszal (Richard Ayoade) színházba megy, ám ez a látogatás korántsem úgy sül el, ahogy azt eltervezték. Aztán Denholm (Christopher Morris) halála után fia, Douglas (Matt Berry) veszi át a cég irányítását, ám ő egyáltalán nem alkalmas eme pozícióra, ráadásul nagyon rá van szállva Jenre, akinek viszont egyáltalán nem jön be a férfi. Moss egy csoda találmánnyal rukkol élő, amivel rengeteg pénzt kereshetne, ám egy technikai hiba miatt eme terv is meghiúsul, emellett a geek srác még egy német kannibállal is összefut, akiről azt hiszi, hogy főzőleckéket akar ajánlani neki. Végül Jen vacsorára hívja kollégáit, valamint újdonsült barátait, ám természetesen ez az este is káoszba torkollik.
Az volt a bajom ezzel a évaddal, hogy az alkotók párszor bizony átestek a ló túloldalára. Volt ugyanis számtalan olyan jelenet, ami túlságosan bugyutára sikeredett, sőt, olyasvalamivel is megpróbáltak viccelődni, amivel nem illik, és ez keserű szájízt hagyott maga után – az érzést csak erősítette, hogy az említett szcéna pont a fináléra esett. Amikor nem volt problémás a sztori, akkor ugyanúgy működött minden, mint korábban: a poénok és a szituációk továbbra is jók, a karakterek pedig szintén zseniálisak. Ha a továbbiakban nem lesznek ilyen kilengések, mint a szezon utolsó epizódjában, akkor ki leszek békülve a szériával.
Hogy valami pozitívat is említsek, vizsgáljunk meg két új szereplőt, akik közül igazából csak az egyikük új, de a másik csak most kapott több időt a színen. Az egyik karakter természetesen az új főnök, Douglas, aki apja szöges ellentéte: komolytalan, nem ért ahhoz, amivel a cég foglalkozik, tipikus nőcsábász, ráadásul még azt sem sikerül eltalálnia, hogy kell egy főnöknek öltözködnie. A másik személy pedig Richmond (Noel Fielding), aki valaha Denholm jobbkeze volt, ám miután góttá vált, Denholm a pincébe záratta, Mosszék irodája mellé. A srác kinézetre tényleg nem tűnik túl barátságosnak, főleg azoknak, akik nem tudják, milyenek a gótok, ám a drámai távolba meredései szerintem mindenkit megvesznek kilóra.
A korábban említett apróságokat leszámítva még mindig elégedett vagyok a Kockafejekkel, ám ahhoz, hogy ez az elégedettség megmaradjon, nem szabad több malőrnek történnie!
Szerző
-
Szerkesztő
Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.
Trackback/Pingback