Folytatódik apa és fia közös kalandja, vagy ezúttal párharca? Jöjjön a Batman VS Robin!
Az első kalandjuk után újabb és újabb küldetésre mennek együtt, ám Damien vérmérséklete mit sem változott. A saját feje után megy, nem engedelmeskedik, nemtörődöm, felelőtlen, és még mindig ott él benne a bérgyilkos énje, mely azt diktálja, hogy ölje meg a bűnűzőket, ami Batman legfőbb alapelvének szöges ellentéte. Így Bruce-nak nincs más választása, muszáj fegyelmeznie kissé neveletlen és dúvad fiát, aki akkor szökik meg a Wayne birtokról, amikor csak alkalmat talál rá, — hogy ne parancsolhasson neki senki. Azonban a gyerekes viselkedésnek ára van, az új ellenség feltűnése miatt, kettejük közé az eddigieknél is nagyobb ék kerül. Az új ellenfél nem más, mint a legendák ködébe vesző Baglyok Bírósága, melynek eltökélt célja Gotham teljes megtisztítása. Batmannek és Robinnak tehát nemcsak a gyilkos Karmokkal kell megküzdeniük, hanem saját hülyeségükből egymással is.
Tény, hogy jobban teljesít az első résznél, ám átgondolva az egészet vegyes érzelmek keringnek bennem. Kezdjük a jóval: A rajzolás, az animációs munka még mindig kifogástalan, sőt egyre inkább javul. A karakterek folyamatosan fejlődnek. Bruce határozottan viselkedik, és azt hiszem, jól veszi az akadályokat, hogyan is kell jó apának lenni, de ez a kijelentés csak a film végére nyer igazolást, hiszen ebben a témában van mit tanulnia. Damien kiskamasz révén az önmagával, és a beléneveltekkel való harc a legnagyobb. Annyit tömtek már szegény fiú fejébe, hogy nem csodálom, ha alig bír hinni a körülötte lévőnek, még ha az a valaki a biológiai apja is, egyelőre nem érzi a kötődést, és ez egy ideig kölcsönös. Szegény nem tudja eldönteni, mi az igazán jó, az érzéseiben pedig még nem igazán biztos.
A fő gonosz nem rejt túl sok csavart, a fő bagoly kilétét én például az első pillanatban kitaláltam, azonban a Karom jellemét nézve pozitívan csalódtam, még ha nem is volt túlzottan kifejtve a története, nekem tetszett, ahogy párhuzamot vonnak közte, és Damien között. Maga a bíróság pedig hátborzongató, főleg amilyen múltnak örvend a közösség. A mellékszereplők, Alfred és Éjszárny még mindig lazák, és nagyon viccesek, és az sem elhanyagolható, hogy harcban is van létjogosultságuk. Kiemelném Alfredet, mert ahogyan ő írtja a Karmokat, hát az tényleg halál laza, és nagyon menő. Az abszolút favorit pedig, ahogy végül is a Wayne kastélyt egy ostrom éri, és ahogy Bruce és a többiek visszavágnak nekik, az nagyon látványos, akciódús, és még mindig jól koreografált.
Ha már harc. Térjünk ki a címet adó küzdelemre. Ez igazából egy olyan apa fia verekedés, ami azért látványos, mert két olyan szinten képzett harcosról beszélünk, akik bár biztos vagyok benne, hogy nem akarják egymást komolyabban megsebezni, mégis úgy esek egymásnak, mintha vérre menő harcot vívnának, a cél pedig csak a kettejük közti feszültség levezetése. Damien egyszerűen csak kiakarja mutatni, hogy elege van, hogy nem teheti azt, amit az ösztöne súg, Bruce pedig megakarja neki tanítani, hogy harcban nem csak ösztön, de ész is kell, —mert ha ösztönből harcol az ember, az végül gyilkoláshoz vezet. Persze miután tetőkön átröpködve kiverik egymásból a szuszt, felkelnek, és mennek tovább. Tehát ez inkább az akaratok ütközése volt, mintsem az erőé, és nem értem, hogyan lehet ez alapján címet adni ennek a filmnek…marketing.
Na de mi is az, ami miatt olyan furcsán nézek erre a rajzfilmre? Attól eltekintve, hogy a képregénytől szinte teljesen eltér, a készítők valamiért már megint nem tudták kihagyni a „ kellenek halhatatlan, Batmannek is kihívást jelentő ellenfelek, oh csináljunk Karom zombikat, azok jók lesznek” című dolgot. Ez valami heppje a DC-nek, a sebezhetetlen harcosok, és ez engem már irritált. Persze, jól nézett ki, de tudtam előre, hogy úgyis az összes porkupacként végzi. Illetve azt elismerem, hogy a Baglyok valóban rémisztőek, de azt hiszem, csak azért tudom ezt, mert olvastam a képregényt, és emlékszem, hogy miként fedik le az egész várost, hogyan irányítják hátulról a szálakat, stb. De ha valaki e nélkül a háttértudás nélkül nézi meg ezt, akkor szerintem nem hat ennyire hátborzongatóan, tehát ez is kifejtésre szorul.
A másik, ami szintén furcsa nekem, az az hogy Bruce Batmanhez mérten túlságosan érzelmes. Én nagyon szeretem, amikor kimutatja, ezt az oldalát, hiszen elég ritka, és furcsa, ha ő mosolyog, de ebben a filmben túl sok ilyen volt, és ez azt eredményezte, hogy elvette a Batman feelinget, amit már jól megszoktunk. Eltűnt a merev, kőkupac, amilyen általában szokott lenni, és mosolygós apukát kapunk helyette. Kicsit elvetették sulykot, amit maximum azzal tudok magyarázni, hogy fel akarták pörgetni a jellemfejlődését, ami végül ott köt ki, ahol a filmben is, de sokkal később.
Összefoglalva, én még mindig erősebbnek érzem a Son of Batmannél, de csak a fent említett dolgok miatt. Ha nem egy filmben akarták volna belesuvasztani az egész történetet, akkor Bruce apa jelleme jobban átjött volna. Azért én mindenképpen ajánlom megnézésre, még a nem képregény rajongóknak is, hiszen a csaták még mindig hihetetlen látványosak, és az egész mégis színvonalas, a történetvezetési hibácskákat elnézve.
Szerző
- Korábbi szerkesztő
