Figyelem! A következő ikonikusnak számító film, nyolc napon túl gyógyuló agyi károsodást okoz…
Ace Ventura (Jim Carrey) az elveszett állatok felkutatásával, befogásával, és az aggódó gazdinak való visszaszolgáltatásával foglalkozó, nos, egyedi fazon. Épp néhány apróbb ügyön dolgozik, mikor is tudomást szerez a híres kabaladelfin, Hópihe eltűnéséről, akinek az az évi Super Bowl kupadöntőn kellene egy igen egyszerű, de különleges bemutatót adnia. A nem minden napi delfint azonban valaki elrabolta, így most Ace Venturán áll, vagy bukik a dolog, hogy megtalálja az elveszett állaltot, és leleplezze a tettest.
A háttérben jóval több van, mint azt első hallomásra hisszük, mivel Ventura flúgos, kissé idegesítő, de elképesztően szórakoztató stílusa elvonja a figyelmünket a szituációról, és bevallom őszintén, ez a film legnagyobb problémája, hogy Ventura túlzottan humoros, és kiborítóan vicces figurái annyira leköt bennünket, hogy az első fél órából annyi maradt meg, hogy Jim Carrey rohadtul vicces, és fetrengsz az ágyban a röhögéstől, de hogy mit miért csinál, azt nem tudjuk rendesen követni annyira nevetünk.
De, hogy ne egyből a hiba kiemelésével foglalkozzak, lássuk a jó dolgokat. Ventura személyiségén túl ez a film, egy könnyed, csobogó vértől megkímélt krimi vígjáték. Hópihe elrablása valóban életbevágó probléma, mind a kupadöntőt nézve, mind állatvédői szempontból. A rendőrség működése hűen tükrözi a kor rendőri munkásságát, de természetesen a középpontban még mindig Ventura áll.
Ez a fickó egy őrült zseni. Már ami a detektív oldalát érinti, mivel az emberi kapcsolatok építésében, és úgy általában az, hogy emberekkel létesítsen bárminemű, feltűnés mentes kommunikációt, eléggé távol áll tőle. Ő egyszerűen az állatok közt érzi jól magát, mondhatni nekik él, ám emellett kifinomult érzéke van különböző bűnügyek megoldásban, már ha abban állat is szerepel, mert a többire magasról tesz. A poénjai leginkább a beszédében, mozdulataiban, tetteiben mutatkozik meg, és legtöbbször olyan dolgokkal borítja ki az embereket, amik nem illendőek, ahogy egy ember sosem viselkedne, vagy beszélne. Valahogy ez a gát hiányzik benne, de úgy érzem, hogy ezeket direkt csinálja, mert imád sportot űzni abból, hogy kellemetlen helyzetbe hozzon másokat. Mindemellett pedig az a tulajdonság is hiányzik belőle, hogy a tény, hogy teljesen hülyét csinál magából, egyszerűen nem érdekli. Minden szituációba képes belevinni magát, egy cápatámadástól kezdve, az elmegyógyintézetbe való beépülésig. (Ahol megjegyzem, szinte otthon érzi magát) Akkor sem ijed meg, amikor őt oltják, frappánsan vág vissza, és nem veszi magára a sértéseket, vagy szurkálódásokat. Amikor pedig valamit jól csinált, vagy előbb talált ki valamit a rendőrségnél, azt igazán nagydobra veri, és mindenkinek a képébe dörgöli, hogy ő jobb, persze ezt is agyrohasztóan viccesen teszi.
A mellékszereplők nem igazán maradandóak. Például ott van Ventura ügyeletes nője Melissa (Courteney Cox), aki azon kívül, hogy ágyba vihető nem igazán hasznos, vagy fontos. A rosszfiú története viszont csavaros, és bár élete korán sem vicces, ennek ellenére a végletekig húzott rekeszizmokat megtornáztató tálalásban kerül elő.
Amint már azt az előzőleg említettem, a film egyetlen hibája, hogy nem találta meg a Venura túlzott viccelődése, és a komolynak vélt krimi ügy közti kapcsolatot. Az egészet valahogy elönti a poénáradat, és a tettes drámáját nem tudjuk komolyan venni, bár valahol nem is kell, hiszen az ő mondhatni “tragédiája”, amolyan kiparodizálása az ilyesfajta embereknek.
Az Ace Ventura egy pokolian vicces, tömör röhögő görcs, egy leheletnyi krimivel megspékelve, ami nem hordoz semmiféle bonyolultságot, és aki a könnyeit letörölve képes egy kicsit a nyomozós szálra figyelni, az egy egészen kerek, és hihetetlen őrült történetet kap. A magyar szinkron pedig káprázatos, már ami Kerekes Józsefet illet, aki Carrey állandó magyar hangjaként csodásan tudja előadni a karaktert, néha még az eredetinél is jobban.
Szerző
- Korábbi szerkesztő
Trackback/Pingback