Love&Peace, kedves összegyűlt olvasók! Így visszatekintve már nagyon sajnálom, hogy nem tettük be Cathyvel a Challengebe a Trigunt, de így is nagyon meg kellett vágnunk a számokat, különben sose lenne vége az alapoknak. Így ellenben bármikor klaviatúrát ragadhatok, hogy egy cikk erejéig megörökítsem Eszeveszett Vash és barátai kalandjait. Csapjunk is egyből a homokférgek közé!
Hát elég nehéz lesz úgy beszélnem a történetről, hogy ne legyen benne spoiler, de igyekezni fogok. Nos, a cselekményünk jóval azután játszódik, hogy az emberiség, teljesen kifacsarva a földet a készleteiből, új otthon után keres. Egy „baleset” folytán azonban az összes hajó lezuhan egy, bár élhető, de teljesen sivatagos bolygóra, és ott kénytelen új életet kezdeni. Úgy száz évvel később pedig, ha nem is virágzik a Gunsmoke névre keresztelt világ, de az élet próbál visszatérni a régi kerékvágásba – western stílusban.
Főhősnőink, a határozott és hirtelen haragú Meryl és a társa, a gyermeteg, és végtelenül vajszívű Milly egy iroda alkalmazottjai, kik azt kapták ki feladatul, hogy megkeressék és kövessék a híres Humanoid Tájfunt, Eszeveszett Vasht, a bolygón élő legnagyobb vérdíjjal rendelkező embert. Egy-két tévút után végül ráakadnak a férfira, ám az teljesen más, mint ahogyan elképzelték: igazoltan idióta, béna, folyton a békét hirdeti – és ennek fényében senkit sem hajlandó megölni. Ehhez a fogathoz csatlakozik még be az igét egy hatalmas kereszt alakú gépfegyverrel osztó pap, Wolfwood, aki bár pár dologban nem ért egyet Vash módszereivel, titkon irigyli azért, hogy a dilis szőkének megadatott a választás szabadsága.
Hát igen, a főhős gárdára nem lehet kicsit sem panaszom: Vash-t szerintem nincs olyan ember, aki ne tudná imádni, akárcsak Milly-t, valamint még Meryl személyisége sem annyira zavart, mint a hasonló típusú női karakterek többségénél. Igen, őket csak szeretni tudom, na de az ellenfelek! Velük azért már több bajom volt, és főleg az, hogy a mangában sokkal jobban vannak megkreálva, mint animés társaik. Knives jó, csak nekem nagyon hirtelen esik át egy olyan durva jellemváltozáson, amit én egyszerűen nem tudtam hova tenni – utána elolvastam a mangát, ahol eléggé más ok miatt történik minden, de ott több értelmet nyer az egész. Ott még Vash kiborulása is értelmet nyer. Legato egy vérbeli dísz – az –, de míg az animében egy szimpla szadista, aki élvezetből gyilkoltat/gyilkol le másokat, addig a mangában egy tönkretett és eltaszított ember volt, akit Knives mentett ki a pokolból. A Gung ho bárdok meg olyan felemásak: ki a mangában, ki az animében nyújtott jobb teljesítményt. Példának okáért én Zazit, a bestiát eléggé sajnáltam az animében, aztán kiderült a mangából, hogy mi is ő valójában, és minden rokonszenvem elszállt.
Igen, ennyi negatívumot tudok csak felsorolni a Trigun ellen: hogy a mangából nem vettek át mindent és/vagy másképpen tették bele. Az egyedüli szereplő, aki mindkettőben hibátlan, az Knives és Vash nevelőanyja, Rem. Egy végtelenül szerető, és áldozatkész lélek, akitől Vash is átvette békeszerető jellemét.
Ami még nagyon megfogott a Trigunban, az maga a világ, Gunsmoke. Még itt-ott helyet kap a modern technológia, de sokan elfeledkeztek már a használatáról, és mind technikai, mind moráli dolgokban visszacsúsztak a vadnyugati időkbe, amikor még a whiskys pohár csörrent, és a golyó beszélt. Banditák, sheriffek, kocsmai verekedések, vonatrablások, mind-mind a Western-hangulatot erősítik, de közben egy pillanatra se feledjük el, hogy a távoli jövőben vagyunk. Emelem kalapom, amit aztán szitává is lőnek.
Szégyellje összevissza magát az, aki még csak hallomásból sem ismeri a Trigunt. Nem garantálom, hogy mindenkinek elnyeri a tetszését, de van olyan szinten alap anime, hogy minimum egyszer erősen ajánlott végignézni. De addig is Szeretett és Béke, barátaim!
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
Trackback/Pingback