Legyűrték Pán Pétert, megszabadultak a zöldségtől mi jöhet még? Jégkorszak… Meg visszatérő rossz kislányok…
Ott hagytuk abba az előző évadot, hogy az időkapun, amit Emma (Jennifer Morrison) és Hook (Colin O’Donoghue) nyitott, átreppent egy ismeretlen, urnára emlékeztető tárgy, amiből kifolyt valami kék lötyi, és kiemelkedett belőle egy Elsa (Georgina Haig). Igen, jól olvassátok, a méltán híres és közkedvelt, modern Disney mese főhősnője elevenedik meg előttünk, és összezavarodottabb már nem is lehetne. Félelmében jégfalat emel a város köré, és majdnem halálra hűti a segíteni próbáló Emmát. Elsa azonban semmi rosszat nem akar —csupán húgát, Annát (Elizabeth Lail) keresi, akivel elvesztették egymást, a mesevilágok tengerében.
Megmondom őszintén, imádom. Nagy kockázatot vállaltak egy olyan mese beemelésével, ami ennyire friss, ennyire új, de sikerült nekik, bámulatosan vezették be a jól ismert szereplőket, és csavarták meg a dolgokat, ahogy azt már megszokhattuk. Minden szereplő hű a jelleméhez, még Kristoff (Scott Michael Foster) is pont annyira lökötten aggódó, ahogy a mesében volt. Az egyedüli karakter, aki nincs jelen az Olaf. (valószínűleg nyaral) Hőseink is jól reagálnak az új jövevényekre, sőt, azt is megtudhatjuk, hogy múltjaik hogyan fonódnak egybe, de tovább megyek, olyannyira mennek vissza a múltba, hogy egy komplett háttértörténetet adnak a Jégvarázs világának, miközben Emma gyerekkorának történetét is kiegészítik, nem is akárhogyan. Ezt vajon engedélyezte a Disney?
A fél évados lehűlést én nagyon szerettem, valódi felfrissülés volt, az ügyeletes, jelen esetben rossz lány Ingrid (Elizabeth Mitchell), a nem éppen szimpatikus nagynéni, akinek hasonló jeges ereje készül hidegre tenni hőseinket. Tettei azonban érthetőek, sőt, a végén megható motivációja igazán szívfacsaró, ahogyan az is, hogyan búcsúzunk el tőle.
A szezon második fele is bámulatos. Aprócska spoiler, hogy Rumple (Robert Carlyle) kikerül Storybrooke-ból, nem felejt el semmit, bosszúra éhezik, és minden áron a boldog befejezésére pályázik, azt pedig csak egyféleképpen érheti el: ha megtalálja a mesekönyv íróját, aki a sorsuk felett uralkodik.
Első ránézésre a hármas fogattól, amit Szörnyella de Frász (Victoria Smurfit), Demóna (Kristin Bauer van Straten) és Ursula (Merrin Dungey) alkot, kissé le voltam lombozva. Ebből a felhozatalból egyedül Szörnyellát nem ismertük még meg, a másik kettőt már lejárt lemeznek gondoltam, ám hatalmasat csalódtam — természetesen pozitívan. Mindhármuknak megvan a létjogosultságuk, és nevükhöz mérten okoznak galibát. Az pedig csak hab a tortán, ahogy már megint előkerülnek régi karakterek általuk a múltból, így téve teljessé az összképet.
Szörnyella karaktere számomra nagyon nosztalgikus, főleg ha a kinézetét nézzük, ez a nő kiköpött ő, mind soványságát mind arcformáját nézzük. A viselkedése is a helyén van, ami pedig a varázserejét érinti, zseniális megoldás, már tudjuk hogyan sikerült azt a sok kutyát megzaboláznia. Demóna és Ursula sem okoz csalódást, hiszen végül mindkettejük személyiségét megértjük, azáltal amit átéltek, főleg Demóna élete érintett meg, hiszen ő korántsem gonosz, csak egy kétségbeesett nő, akivel alaposan kiszúrtak, és elvettek tőle valaki fontosat.
Egyetlen dolog zavar, mégpedig az, ahogy beharangozták őket. Úgy voltak felcímkézve, hogy ők a Sötétség Úrnői – Queens of Darkness- de ahhoz képest, hogy eleinte tényleg félelmetesnek hatottak, ahogy így összefogtak, pláne, hogy Rumple vezette őket, a végére mindegyikük megváltozik. Talán ha nem lett volna ekkora reklámjuk nem hagy bennem némi hiányérzetet a kihagyott gonoszkodásuk, fért volna, még beléjük elég rossz tett, azt hiszem.
Az igazi rossz fiú azonban nem a három grácia, és nem is Rumple, hanem érdekes mód az író, akit végül megtalálnak ugyan, de az közel sem akar velük együtt dolgozni. Annál inkább Rumple – el, aki arra utasítja, hogy írjon egy olyan befejezést, ahol a gonoszok kapnak happy endinget, a jók pedig életük végéig szenvednek majd. A nagy mű el is készül, és a nagy szezonzáró fináléban egy olyan világba csöppenünk, ahol mindenki, aki eddig nem tudott győzedelmeskedni, most dicső fényben pompázik, aki pedig eddig hős volt, és a jót szolgálta, most a sötétségbe veszett. A világból sikerül minden mesehősnek megmenekülnie, hála Henrynek (Jared Gilmore) és Emmának, azonban a legnagyobb csavart a végére tartogatták, ahol egy újonnan megszületett, talán az eddigi legsötétebb gonosztevő áll eléjük, és fenyegeti a jókat.
A zárás monumentális, nagyon izgalmas, és elgondolkodtató, de idő szűkében volt pár kihagyott részlet, ami hiányérzetet kelthet bennünk, ugyanis a főbb szereplőket láthattuk a szerepcserékben, de a mellékszereplők is érdekesek lehettek volna, akiket sajnos ki kellett hagyniuk, és ez pár megválaszolatlan kérdést hagy lógni a levegőben. De igazából nem is túl fontosak, hiszen a világuk végül visszaáll a régi rendbe, azt az új gonosztevőt leszámítva.
De nem kell aggódnunk, nem sokáig maradunk izgalmak nélkül, ugyanis a híresztelések szerint ősszel, az új évadban Camelotba kalauzolnak el bennünket, hogy megállítsák, az új, sötét… Úrnőt…
Szerző
- Korábbi szerkesztő
