Kinek Póki, kinek Teflonbetyár a kedvenc Marveles figurája, én meg hűségesen megmaradok a jó doktornál, Stephen Strange-nél, akire akármikor rábíznám az életemet – erre kaptam azt a sokkoló információt, hogy a róla készülő 2016-os filmben ki is fogja alakítani. De az még a jövő zenéje, és mivel már korábban is készült róla egy film, így most az kerül bemutatásra. Jöjjön a 2007-es Doctor Strange- The Sorcerer Supreme.
Stephen Strange, a kiváló, de sajnos hidegszívű sebész, egy tudtán kívüli, démonikus ellenfele miatt balesetet szenved, és aranyat érő keze szilánkosra tör, ezzel keresztbe téve karrierjének. A becsődölt és magára maradt Strange aztán eljut Tibetbe, ahol az Ős (vagy más néven Ancient One) felvilágosítja arról, hogy miért is történt minden és, hogy Stephen nem egy átlagos ember: rá hárul az a nehéz feladat, hogy védelmezze a Földet, mint a legerősebb mágus. Persze ez hosszú kiképzések és jellemfejlődések árán végül megvalósul, de a gonosz oldalról, a Dormammunak nevezett démon sem nézi ezt ám tétlenül.
Hogy miért is imádom ezt a filmet? Mert szinte minden bemutat: bár Stephen szomorú múltjáról csak említéseket tesznek, végül is okkal vált olyan személlyé, amilyen a balesete előtt volt. Aztán egy csapára mindent elveszett, ami, és aki számított neki, majd az öreg képében újra megtalálta a reményt. Végül megmarad ugyanannak a faarcú, kissé arrogáns férfinak, de most már távolságtartásának a súlyos felelősség, és az ezzel járó veszély miatt oka is van.
A fő szereplő egyszerűen remek, de akkor vajon milyenek lehetnek a mellékszereplők? Egy-két kivétellel sajnos eléggé átlagosak: Ancient One itt személyes kedvencem, egyszerre bölcs mester, vezető, és gondoskodó, bár kissé szigorú nagyapa. Mordo, aki később Strange egyik ellenfele lesz, már kissé szárazabb piskóta: hihetetlenül hataloméhes, és mindenáron mestere titulusára vágyik, és amikor ez az álma szertefoszlik, akkor ő is leveszi az eddig hordott álarcát. Nem rossz, csak már szinte egyből lehetett tudni, hogy ő rossz lesz. Dr. Gina sem annyira rossz karakter, mint azt ahogy a tipikus „jólélek” szereplőknél lehet tapasztalni, csak neki meg nem hagytak elég időt a kibontakozásra. Gyufafej meg gonoszkodik, mert gonoszkodni kell, de hogy pontosan mi is a baja Strange-el, nem derül ki – a képregényből viszont igen.
Mostanság elég sok, kilenc jellemes beosztással találkozok a netes barangolásaim során, és szerettem volna Dr. Stranget is valahova betenni, de elakadtam. Első gondolatom a Lawfull Good volt, de az nem mindig igaz rá, ahogyan a Neutral Good sem, a filmben meg még kapunk egy kicsit a Chaotic verzióból is – szóval őt nem lehet teljesen konkrét típusba belesorolni.
Aki szereti a Marvel világát, az biztosan találkozott már ezzel a filmmel legalább egyszer, aki meg nem, az nyugodtan essen neki. Nem biztos, hogy mindenkinek elnyeri a tetszését a mágia mesterének jelleme, de egy nézést mindenkinek megér.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
