A Texas Rising eddig egész szépen hozta a már megszokott, „semmi extra, de mégis élvezhető”-szintet, sőt, az előző rész még egy picit többet is adott. A Blood For Bloodra viszont kicsit visszaesett a minőség – még így sem annyira rossz, de egy olyan pörgős epizód, mint a Fate And Fury után picit jobbra számítottam.
Houston tábornok (Bill Paxton) egy kis hezitálás és tanácskozás után végre elhatározásra jutott, és összeszedve kis csapatát elindult San Jacinto irányába, hogy találkozzon Santa Annával (Olivier Martinez) és hírhedt seregével. Eközben Emily West (Cynthia Addai-Robinson) próbát tesz Santa Anna megölésére. Tervét nagyon ügyesen kigondolta, és minden a számításai szerint halad, ám egy aprócska hiba majdnem a vesztét okozza – szerencséjére azonban hamar kivágja magát a szorult helyzetből. Az előző részben nagyon röviden bemutatott James Wykoff (Thomas Jane) és családja megveszi a hőn áhított birtokot Victoria közelében, ám azzal nem számoltak, hogy a környéken rengeteg a portyázó komancs indián, és az ő jelenlétük még akár komoly problémát is jelenthet számukra.
Az a legnagyobb bajom, hogy nehéz dolgom volt az előző bekezdést ilyen hosszúra megírni, mivel alig történik valami, így aztán igyekeztem jó sok mindent belevenni az összefoglalóba. A korábbi értékelőimben nem említettem, de ezek a részek általában körülbelül másfél órásak. A Blood For Blood is egy óra húsz perc, és ez idő alatt nagyjából csak annyi történik, hogy Houstonék elindulnak. Jó, nyílván túlzok, amikor ezt mondom, ám a fő cselekményhez mindössze csak Wykoffék és Emily West jelenetei tartoznak, amik szintén nem segítenek hozzá ahhoz, hogy haladjon a sztori. A másik probléma Wykoffék szála: az alkotók behozták őket az előző epizódban, csak azért, hogy a mostaniban brutálisan lemészárolják az egész családot a komancsok. Azzal egyetértek, hogy egy westernbe kellenek indiánok, de könyörgöm, ez a megoldás egyáltalán nem jó, sőt, egyenesen hanyagságra utal.
Azért volt olyan is, ami tetszett a Blood For Bloodban, például a Santa Anna-Houston párhuzam még mindig tökéletesen működik, emellett mindkét tábor vezetőjét láthatjuk őszintén mosolyogni, viszont nehéz pillanataikba is betekintést nyerhetünk. Nagyon érdekes volt megfigyelni, melyikük hogyan reagál a krízishelyzetekre: míg Santa Anna csak pár pillanatig kesereg, majd utána egyből embereihez fordul és nyugtatja, valamint buzdítja őket, addig Houstont látszólag nem törik meg a táboron belül keletkező konfliktusok, amikor viszont egyedül vagy bizalmasaival van, nem fél hangoztatni kételyeit.
A másik nagy pozitívum Emily West egyik szcénájához kapcsolódik, ami a széria eddigi legerősebb jelenete: az ex-rabszolga éppen Istenhez imádkozik, mielőtt a mexikóiakkal San Jacintóba indul (valamint mielőtt végre akarja hajtani tervét) és imája gyönyörű monológgá csap át a jóról és a rosszról – ez az egy momentum majdnem képes volt elfeledtetni mindazt a badarságot, ami előtte és utána folyt.
Összességében a Blood For Blood nem ért fel elődjei szintjére, és kicsit meg is ijesztett – a következő epizódban már jönnie kell a mindent eldöntő csatának, azt kéretik nem elszúrni!
Szerző
-
Szerkesztő
Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.
