„Akinek beírják a füzetbe a nevét, meghal. Csak akkor hat, ha elmédben van annak az arca, akinek a nevét beírod. Következésképpen a hatás nem terjed ki a célszemély teljes névrokonaira. Ha a név után emberi mérték szerint negyven másodperccel beleírod a halál okát, az fog bekövetkezni. Ha nem írod be, a halál oka minden esetben szívinfarktus lesz. A halálok után további hat perc negyven másodperc áll a rendelkezésedre a halál körülményeinek pontos meghatározására. Szóval rendelhetek neki könnyű halált is, nehéz halált is? Ilyen gondosan kidolgozni egy viccet…”
Yagami Light végzős fiatalember, Tokyo mondhatni legokosabb diákja. Egy nap az iskola udvarán talál egy fekete füzetet, melyre azt írták: Death Note, vagyis Halál Lista. Light amolyan tréfának véli az egészet, és egyáltalán nem hisz az oda leírtakban — ugyanis még használati útmutatót is írtak bele — ennek ellenére magával viszi a füzetet, és még aznap próbára teszi. Hatalmas meglepetésére, az a bűnűző, akit a TV-ben látott, és akinek viccből beírta a nevét a füzetbe, holtan esett össze szívroham miatt. Mikor Light ráeszmél, micsoda hatalmat kapott az égből, a tiszta, erkölcsös család fia, aki maga is végtelenül kimért, és sosem adná a fejét gaztettekre, most mégis a világ talán legnagyobb gyilkosává készül lenni, mindezt azzal a szent céllal, hogy megtisztítsa a Földet a férgektől, és ő legyen az új világ Istene.
Te jó ég ez nem lesz egyszerű… Kezdjük a történettel. Az alap ötlet zseniális! Egy átlagos iskolásfiúnak hitt zseni, kiváló logikai, és megfigyelő képeséggel megáldva, hihetetlen odafigyeléssel mindig az őt üldöző rendőrség és detektív előtt áll. Light nem rendelkezik emberfeletti erővel, nem tud repülni, mégis olyan epikusan készült el az anime, hogy néha monumentálisabbnak hatott, mint egy akciófilm. A legjobb mégis az, hogy nem tudod eldönteni ki mellé állnál legszívesebben. A történet az emberek legbelső erkölcsi lényét érinti meg, és hozza felszínre. Vajon én képes lennék ilyen eszközzel élni? Képes lennék idáig elmenni? Meg tudnék birkózni a bűntudattal? stb. A mű járatja a néző eszét, a csavarokkal pedig igazán színes, szórakoztató, és odaszögez a TV elé. Ami érdekes még, az az, ahogy a világ viszonyul Kira — így nevezik Lightot világszerte.— dolgaihoz. Valaki támogatja, hiszen mások is örülnének neki, ha kevesebb rossz fiú szaladgálna, de mások, mint például az elhivatott rendőrök, a fejére pályáznak, mivel ők esősorban nem azt nézik, hogy kit gyilkolt meg, hanem maga a tény, hogy ölt, már bűnténynek számít. Tehát erkölcsi párharcok folynak, jó nagy adag krimivel leöntve, és nem utolsó sorban egy csipet fantasyval meghintve, már ami például Ryukot, a Halál Lista tulajdonosát érinti, aki egy Halálisten, és mókából dobta a Földre a füzetet, mert borzasztóan unatkozott. Milyen érdekes… mintha már tapasztaltunk volna ilyet…
A karakterek lebilincselőek. Light tényleg maga a tökély. Jól néz ki, okos, tehetséges szinte mindenben, a lányok bomolnak érte, az ő életcélja mégis, hogy kitakarítsa a világot, mivel undorodik a azt beszennyező rendbontóktól, a legvéresebb gyilkoson át a piti bűnűzőig, ám azzal, hogy ezzel az eszközzel él, ő maga válik a világ legnagyobb gyilkosává, de ahogy ő mondta: a szent célért képes beáldoznia a lelkét, vagyis nem retten meg semmitől.
Az őt üldöző detektív, vagyis L, aki eddig már számos lehetetlennek vélt ügyet oldott meg határozottan mondhatom, hogy az animés világ egyik, ha nem legegyedibb, és legikonikusabb alakja. Egyszerű külseje megtévesztő, hiszen nagyon átlagos, azonban a szokásai és normái teszik amolyan őrült zsenivé. Gondolok itt arra, ahogy ül, arra, amit eszik, és ezeket a részek alatt meg is tapasztalhatjuk. De a detektív módszerei is lenyűgözőek. Annak ellenére, hogy emberfeletti problémával van, dolga nem hátrál meg, és az élete árán is, de el akarja kapni Kirát.
A másik fontosabb mellékszereplő Aname Misa, aki miután Kira akcióba lépett teljesen megszállottja lett, és az a célja, hogy megtalálja őt, hogy köszönetet mondjon neki, hogy megölte a gyilkost, aki végzett a szüleivel. Amikor pedig végre találkoznak, és Misa rájön, hogy Light fiú, teljesen belé habarodik, ezt Light pedig szépen ki is használja mindenfélére. Misa nagyon könnyen befolyásolható, de megvan a magához való esze, szereti és szolgálni akarja Kirát, hogy mellette léphessen át az új világba. Ebből a tekintetből ugyan olyan kattant, mint Light, de könnyen lehet vele azonosulni.
A többi szereplő — amiből rengeteg van — mind nagyon helyükön vannak, és fontos részét képzik a nagy egésznek, azonban a huszonötödik rész után belépő újak, nekem csak amolyan töltetékek. Nem akarom lelőni pontosan miért, de azt elárulhatom, hogy például Near számomra csak egy pótlék, egy helyettesítő, Mello csak a szart kavarja, és onnantól kezdve nekem kissé vontatott. Természetesen a krimis szál, a sok miértje a dolognak szépen fel van építve, de valahogy a szereplők ellaposodnak, és Light színjátéka a rendőrségnél, hogy végül is elkapja saját magát, már túlerőltetett. Azonban Kira és L harca kiemelkedően zseniális, és mindenkinek látnia kell!
A rajzolás a korához mérten szép, az egyik kedvencem, amikor az openingben amolyan Istenként ábrázolják Lightot, ott átjön az anime fennkölt, néhol magasztos, biblikus hangulata. Ha már biblia, az anime beemel pár elemet a Szentírásból, teszem azt az alma, vagy mikor L megmossa az áruló Light lábát… Ez a hangulat a zenében is megnyilvánul a fel-felcsendülő gregoriánus énekeknél, komolyan hátborzongató. A magyar szinkron szintén jól átgondolt, nem összecsapott, kedvencem Viczián Ottó, mint L… órákig tudnám hallgatni a hangját… olyan, mintha forró karamella csorogna a fülembe. Viszont Light végső, sátáni kacaja csak is eredeti nyelven olyan amilyen!
Összegezve: a kissé morbid, és kemény történet ellenére, nyugodt szívvel ajánlhatom kezdő, de nem túl fiatal animések számára. Azért megajánlanék neki egy 12-es karikát, van itt vér meg halál bőven, és az üzenetét sem képes felfogni egy tíz éves gyerek… A történet hihetetlenül átgondolt, csavaros, megfogó, elgondolkodtató, igazi csemege, ha az ember nem feltétlen röhögni vágy, hanem valamin elmélkedni. Szóval… ne feledjétek: „én leszek az új világ Istene!”
Szerző
- Korábbi szerkesztő
Trackback/Pingback