A gyereknevelés lássuk be nem könnyű dolog. Pláne ha a kölyök egy világméretű szervezet kijelölt utódjaként nevelkedik profi bérgyilkosok között. Had mutassam be nektek a DC comics következő gyöngyszemét, ezúttal Batman világára koncentrálva.
Damien egy tiz éves kiskamasz, aki édesanyja Talia al Ghul és nagyapja, az árnyak Ligájának vezére Ra’s al Ghul felügyelete, és kiképzése alatt nevelkedik, egy elszigetelt kolostornak kinéző bázison, messze keleten. A srácot a következő vezérnek képezték ki, igazi profi bérgyilkos, aki egy nap átveheti nagyapjától a Liga vezetését. Minden jól alakul, a Liga rendben működik, ám egy nap a bázist támadás éri Deadhstroke és annak bandája által, aki végül legyőzi az idős vezért, és azt már a Lazarus verem sem támaszthatja fel. Damien bosszút esküszik nagyapja gyilkosa ellen, ám a revansra várnia kell, ugyanis édesanyja úgy dönt ideje megismerkednie édesapjával, aki Gotham városának Sötét Lovagja.
A történet nem tartalmaz hatalmas csavarokat, az talán már elsőre is leesik, hogy Damien tényleg Batman fia (ahogy a piszok egyszerű, és fantáziátlan cím is sejteti…) és aki egy kicsit is kételkedne Thalia szavában, annak csak rá kell néznie erre a cuki pofa kiskölyökre, aki kiköpött édesapja, már ami a külsőt illeti, a jellemén van mit csiszolni, nem is keveset. Szóval történet szempontjából egyszerűre sikeredett, mint egy pofon, de persze kevertek bele némi mutáns emberdenevéresdit — mert a fura szörnyek sosem hiányozhatnak egy DC rajzfilmből —, ami ide passzol, és jól működik, de a hangsúly még mindig Damienen van, és az ő igazi Robinná válásán. Ami még fontos az a kapcsolata az apjával, aki kételkedve bár, de elfogadja a tényt, a srác az övé, és felelősséget kell vállalnia, a nem kevés galibát okozó fiú miatt.
Damien borzasztó lobbanékony. Kora ellenére komoly harcos, és rengeteg dolgon esett keresztül, egyáltalán nem olyan, mint egy általános kisfiú, aki iskolába jár, vagy játszik az udvaron. Dobócsillagokat hajigál, katanával küzd, és akrobatákat megszégyenítő fürgeséggel ugrál tetőkön. Persze a fiút nem is arra szánták, hogy iskolapadban váltsa meg a világot, annál inkább, hogy fegyverrel, vérrel és káosszal teremtsen rendet. Ebben nevelkedett nincs mese. Itt kerül elő az az üzenet, hogy amit otthonról hozunk, az valamilyen szinten meghatározza a jellemünket, sőt talán ez körvonalazza csak igazán, azonban mindenen lehet alakítani. Erre tesz kísérletet Bruce, aki vérszomjas, bosszúvágytól fűtött fiát, és annak bődületes energiáit próbálja úgy levezetni, hogy közben megtanulja, hogy bár igen a bűnűzők talán nem érdemlik meg az életet, de a meggyilkolásukkal ők maguk is bűnözővé válnak. És itt van Batman egyik alaptörvénye. „ Ne váljunk bűnűzővé a bűn elleni harcban!” Damiennek azonban nem megy könnyen a tanulás, eleinte nem tud uralkodni magán, és üt, vág, akit ér, és aki szerinte megérdemli. Még Éjszárnynak is kijut a jóból, akit alaposan elgyepál, de végül kisebb nagyobb vágásokkal megússza az első találkozást. Damien végül is arra vágyik, hogy az apja segédje legyen, és ezt meg is kapja, hiszen Bruce azt a taktikát választja, hogy ha maga mellett tartja, akkor nem csinálhat nagy galibát, ráadásul taníthatja is, hogy átvegye azokat az alapelveket, melyeket ő képvisel, és ez végül sikerül is neki. Szóval, ahogy Damiennek sikerül Robinná, vagyis Batman méltó fiává válni, úgy Bruce is kellően veszi az akadályokat, mint apa, hiszen mondhatni gyakorlata van már bőven ebben, négy tinédzser fiú felnevelése után a gyilkos ösztönökkel megáldott vér szerinti gyereke már piskóta.
Az ügyeletes fő gonosz Slade Wilson, alias Deadhstroke, nem épp a legmeggyőzőbb rossz fiút adja. Mármint, az milyen már, hogy egy kamasz fiú ki tudja szúrni a szemét? És igazából számomra ez a legnagyobb kérdőjel, hogy ez a képregénybe is így volt? Minden estre furcsa, hogy a DC két lábon járó fegyverraktára nem képviselt igazán nagy jelentőségű haderőt számomra, azonban a motiváció itt sem annyira elcsépelt. Deadhstroke egy zsoldos, és egyszerűen csak megy a pénz meg a nagyobb hatalom szaga után.
A többi mellékszereplő jelenléte fontos történet szempontjából, de tényleg igaz rájuk, hogy mellékesek. A professzor, aki az ember-denevéreket teremti jelentős a tetteit nézve, de karakterét tekintve felejtős a kis családjával egyetemben. Alfred még mindig halál laza és beszólogatós, főleg, ha Damienről van szó. Éjszárny kissé lapos, kaphatott volna több és jobb szöveget.
A grafika és a rajzolás gyönyörű, a karakterdizájn hozza a New52-őt, tehát nincs alsógatya, ami nagyon tetszetős! A rajzolás hangulata pedig a régi Batman TV rajzfilmsorozatot idézi, ami nosztalgikus hangulatával beszippantja a nézőket. A Soundtrack is teljesen illik hozzá, kissé komor, de pont annyira pörgős, vagy drámai amennyire kell.
A magyar szinkron elfogadható, Dolmány Attila, mint Batman nekem első hallásra furcsa volt, de kellően mély hangja egy két perc után szokható, utána pedig teljesen szerethető. Damien hangja teljesen passzol hozzá, kisfiúsan magas és néhol nyávogós, ahogy az kell, tehát tudom ajánlani a magyar szinkront, de Jason O’Mara lágyan mély és hörgős hangja, még mindig tarol. Azt mondjuk még mindig nem értem, hogy a magyar szinkronosok miért szenvednek a „mindent le kell fordítani, mert a magyar picikét sem tud angolul” szindrómában. Értem ezalatt, hogy Deadhstroke-ból Halálcsapást sikerült csinálni. Mert igen van, ami jól hangzik magyarul, teszem azt Éjszárny, de ha Batmant lehet normálisan az angol nevén hívni, akkor szerencsétlen Deadhstroke miért nem maradhatott így?… No comment…
Összegezve, a Son of Batman nem a legjobb darab az új rajzfilmes felhozatalból, de hozza a színvonalat. Pörgős csatajelenetek követik egymást, miközben masszív karakterfejlődést láthatunk Damientől, de persze ez az apja nélkül nem működhetett volna. A fő gonoszban, és a mellé társított mutáns mócsingokkal össze kell barátkozni gondolatban, de akit nem idegesítenek a sipítozó szörnyek, azoknak kiváló szórakozás, és élmény lesz.
Szerző
- Korábbi szerkesztő
Trackback/Pingback