Ugyan a debütáló résztől annyira azért nem voltam elájulva, másfél órán keresztül mégis le tudta kötni a figyelmemet és szórakoztatni tudott, úgyhogy gondoltam, adok egy esélyt a Texas Risingnak és végigviszem a szériát – olyan sok epizód úgy sincs. Az alacsony elvárásaimnak a Fate And Fury is eleget tudott tenni, sőt, bizonyos értelemben túl is szárnyalta őket, hiszen pár apró csavartól érdekesebb lett a sztori.
Santa Anna tábornok (Olivier Martinez) továbbra sem lazsál, hanem kegyetlenül próbálja elűzni az amerikaiakat Texas területéről, egyelőre meglehetősen ügyesen. Sikerének legújabb lépcsőfoka az, hogy sikerült a korábban Houston tábornoknak (Bill Paxton) ellenszegülő Fannin ezredes (Rob Morrow) seregét bekerítenie és legyőznie. A texasiakat vereségük után természetesen kivégeztette, aminek híre Houston táborához eljutva csak olaj volt a tűzre: a katonák már Alamót követően sem voltak teljesen megelégedve vezetőjük stratégiájával, ezek után pedig még inkább bosszúra szomjaznak. Houston eleinte bizonytalan a folytatást illetően, ám tapasztalt jó barátja, Deaf Smith (Jeffrey Dean Morgan) rábírja, hogy támadjon. Eközben Emily West (Cynthia Addai-Robinson), aki nemrég a texasi táborból szökött el, most Santa Anna bizalmába próbál beférkőzni, és finoman borsot akar törni a mexikóiak orra alá.
Ami a pilotban bevált, azt szerencsére megtartották az alkotók, sőt, volt amit továbbfejlesztettek. Először is, meghallgatásra kerültek imáim a zenével kapcsolatban – ugyan túlnyomórészt még mindig a csend dominál, viszont több szimfonikus betétet hallhattunk, amik nem nyomják el a beszédet, és tökéletesen illenek az adott szcénába. Ja, igen, és még mindig epicek. Aztán a comic relief karaktereinket sajnos kinyírták, jellemük azonban olyan szép ívet írt le két epizód alatt, hogy bugyuta kezdőkből igazi hőssé tudtak válni, szóval emelem kalapomat. A felkelés kegyetlenségeit még mindig remekül ábrázolják: vannak itt véres, fáról lógó tetemek és kibelezett emberkék, de azért a ló túloldalára sem estek át az alkotók, mivel csak futó pillanatokig látjuk ezeket a szörnyűségeket – vagyis pont addig, amíg kell.
Ugyan már a pilotban is látható volt, igazán a második epizódra rajzolódtak ki a két tábornok, Santa Anna és Sam Houston közötti éles különbségek. Most már valóban érezhető, hogy a két vezér szöges ellentéte egymásnak: míg Santa Anna egy sármos, karizmatikus egyéniség, akire minden alattvalója felnéz, addig Houston egy veszteségek által gyötört szerény figura, akivel az emberek egyre kevésbé szimpatizálnak. Mégsem billen egyértelműen Santa Anna oldalára a mérleg, hiszen belátunk a „kulisszák” mögé is, ahol kiderül, hogy az embert annyira elborítja a vérszomj, hogy kezd megőrülni, és ezt az egyik tisztje is észreveszi. Eközben Houstont egy gyűlésen kis híján meglincselik a texasiak, azonban szívhez szóló és őszinte beszédje után képes újra egységet teremteni a táboron belül.
A Fate And Fury már jobban felkeltette az érdeklődésemet a széria iránt az újdonságaival és a pörgősebb cselekménnyel. Még a végén popcorn-sorozatból átcsap egy egészen kedvelhető darabbá a Texas Rising.
Szerző
-
Szerkesztő
Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.
Trackback/Pingback