„Akármerre járok, szörnyeket találok. Titkos barlangokban, kincsekben dúskálok. Jaj az ellenfeleimnek, mert mindenkivel elbánok. Én, Verselő Lina, sárkányigával bombázok.”
Eme szerény kis versikével indítanám Challengünk egyik újabb tagját, amit itthon is szinte minden rendes animés ismer. A Slayers, a kis boszorkány Hajime Kanzaki alkotása, és bár nem a legkiemelkedőbb, mégis egy egész generáció várta minden reggel hat órakkor (vagy este az animés csatornákon), hogy a TV-ben leadják végre Lina és társai kalandjait.
Történetünk főhőse a már fentebb többször is említett Lina, ki erejét tekintve boszorkány, foglalkozását tekintve meg szinte bármi: testőr, kalandor, szörnyirtó, kincsvadász – ki minek gondolja. Hozzá csatlakozik be a tipikus szőke intelligenciával megáldott, ennek ellenére kiváló kardforgató Gourry, az igazság öklével harcoló, hiperaktív hercegnő, Amelia, és a kezdetben ellenségként szereplő Zelgadis – emellett változatos szövetségesek a több évadon keresztül.
„Az…titok.”
Magáról a cselekményről azért nem térek ki nagyon, mert az évadonként változik, hogy ki az ellen, mik a céljai, hogyan kell elpáholni, és ki fog segíteni az elpáholásában, de a főfőnök mindig Lina keze által hullik el, annak ellenére, hogy nővére, Luna (ő amúgy egy percet sem szerepel az egész szériában), ki a hatalmas sárkányisten lovagja, sokkalta erősebb húgánál – csak ő sosem hagyná ott pincérnői munkáját a világ békéért sem.
Ami nagyon megfogott a Slayers világában, az az, hogy nem csak egy világ van. Maga a hatalmas teremtő négy világot hozott létre, ennek egyikében (a vörösben) játszódik ez az anime. (az alkotó egy másik ismert műve a Lost Universe, a fekete világban játszódik) Vannak itt Istenek (Shinzoku), Démonok (Mazoku), mindenféle mitikus lények, és persze az emberek. Persze minden hatalmas erejük ellenére mind a fény, mind az árnyvilág képviselői irigylik az embereket, mert rövid életük ellenére azok előtt ott van a döntés lehetősége, hogy milyenek legyenek – és ez az opció nem szerepel a fentebbi kettő palettáján.
„Ég veletek, Ceiphied nagyszerű teremtményei.”
Szereplők terén nem hoz nagyot a széria: Lina mindig éhes vagy pénzéhes, ennek ellenére van szíve, és ott segít, ahol tud. Gourry is néha villantja, hogy van némi agy a kobakjában, és emellett a végletekig egy becsületes harcos. Amelia a csapat pozitív hangja, és bár mágiában nem éri el Lina szintjét, ott segít a többieknek, ahol tud. Zelgadis a kötelező antiszoc gyerek szomorú múlttal, ennek ellenére szinte mindenki őt szereti a rajongók közül.
Három kedvenc mellékszereplőm a második évadban feltűnő, egyik legerősebb Mazoku Xellos, akinek nemcsak a magyar szinkronja tartozik a kedvenceim közé, hanem még maga a karakter is remekül hozza a titokzatos, mindig mosolygó – ha nem mosolygó, akkor tömeggyilkos – szerepét. Másik meg az agresszív pukkancs, de mégis hatalmas szívvel rendelkező Pokota, aki erőben nem marad el Lina mögött, de jelenlegi kinézete ellene van – és messze a legcukibbá teszi az egész szériában. Harmadik muskétásunk ugyan nem sokat szerepel, de ha feltűnik a színen, akkor a garantált a robbanások sorozata. Ő nem más, mint Sirius, egy Shinzoku (magyar szinkronban Felvilági), emellett vész idején a józanság hangja, aki agresszív társával szemben törődik az emberek sorsával.
Mindezt összegezve kijelenthetem, és egyben remélem, hogy A Slayers neve azért nem csak az idősebb korosztálynak, hanem a fiatalabb animés szekciónak is jelent valamit, mert bár lehet, hogy nem mai csirke, és nem is kiemelkedő alkotás – azért mégis egy meghatározó jelenség az animék között.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
Trackback/Pingback