Egy hete írtam az első évadról, most nézzük meg, hogy kedvenc alkimista testvérpárunk, hogy is boldogul a második, az eredeti történetszálon mozgó évadban. Lássuk a Full Metal Alchemist – Testvériség kalandjait.
A történet fő állomásai ugyan azok kezdetben, mint az első évadban. Az Elric fivérek a bölcsek kövét hajkurásszák, hogy visszakaphassák a testüket, mindenközben meg kell küzdeniük Sebzettel, a felbőszüld Ishvalival, aki minden állami alkimistát a föld alatt szeretne látni. Aztán jönnek a Homunkuluszok, illetve maga az állam sem épp segítő szándékú —így a fiúknak ugyanúgy meggyűlik a bajuk mindenkivel, mint az előző évadban. De mégis mi különbözteti meg egyiket a másiktól? Az alap karakterek mellé, jó pár új szereplőt kapunk, akik alaposan megbonyolítják a képet. Itt van mindjárt a Xing birodalomból érkezett Ling herceg és két kísérője, akik szintén a bölcsek kövét keresik, csak hogy ők a halhatatlanság miatt eredtek nyomába a kincsnek, ugyanis ahhoz, hogy Ling császár lehessen, valami olyasmire van szüksége, amivel az előtte álló tizenhét testvérét lesöpörheti az öröklési sorból. Aztán itt van a szintén Xingi May, aki egy, az alkímiához hasonló, de keleti tudományt tanít meg nekünk, (az alkahestirát), mely inkább gyógyító, mintsem harci módszer. A kislány Sebzett oldalán tevékenykedik, de végül ő is a fiúk oldalán köt ki. Személyes kedvencem az új szereplők terén Olivier Mira Armstrong, aki az északi határ központjának, Bricksnek az úrnője, és Armstrong őrnagy nővére. Ez a nő aztán nem teketóriázik. Erős, határozott kiállású, de az emberei a halálba is követnék— igazi vezető. Tehát Amestris mellett sok más régiót és országot megismerhetünk, és a világkép is bővül ez által, hiszen végre nem csak a jól meg szokott határokon belül mozognak a karakterek, már nem csak Amestris létezik, és ez igazán jól működik.
Az új szezon nem csak karaktereiben vagy történetében tér el. Hangvételében is sokkal komolyabb, mint azt már ecseteltem az előző cikkben. Sokkal merevebb, erősebb alapokon áll, hiszen most már nagyon pontosan a manga alapján készült, így nincs idő felesleges kitérőkre, mellékszálakra. Itt most már mindenki a helyén van, nincs üresben lévő szereplő. A történetvezetés végre minden tekintetben érthető, az eddig felmerült kérdések meg vannak válaszolva, minden sokkal összeszedettebb. Ez például a Homunkuluszoknál nyilvánul meg a legjobban , akik eddig eléggé szétszórtan működtek, csak kisebb klikkekben mozogtak, ám most szinte egy szervezetként tevékenykednek, és keserítik meg hőseink életét.
Háttértörténetükben nem sokat változtak a karakterek, azonban a jelenben történő események sok helyen kifordultak, ami nagyon jót tett a sorozatnak, hiszen eléggé féltem, hogy ugyan azt fogom látni csak kicsit átgondoltabban. Azonban a vérfrissítés igazán jót tett, így egy alapjaiban megegyező ám mégis egyedi történetet kapunk—mely képes az előző szezon nélkül élni.
Üzenetek és tanulságok nélkül sem maradunk: a testvéri kötelék, az otthon szeretete, a család fontossága ugyanúgy megvan itt is, az emberi élet megbecsülése, a hazaszeretet, vagy a természet körforgásának tisztelése mellett. Számomra ez a legnagyobb üzenet, hogy a természet rendjébe nem szabad belepiszkálni, bármekkora is a fájdalmunk, ami megtörtént azon nem tudunk változtatni. Azonban, ha valamit elrontunk, arra kell törekednünk, hogy azt helyrehozzunk, megjavítsuk, a fiúk pedig sokszor demonstrálják ezt az eszmét, hiszen önmagukat akarják megjavítani, az más tészta, hogy közben alaposan belegabalyodnak egy politikai harcba, mely társul némi háborúval, aminek hátterében természetesen emberfeletti lények állnak, akik a háttérből irányítanak mindent, és sok millió ember életét uralják nap, mint nap. Finom kis összeesküvés elmélet. Jó ég ebbe belegondolni is félelmetes…
A komoly hangvétel mellett ugyanúgy megvannak a jól bevett, és megszokott poénok, de talán itt kevesebb van, mint az előző sorozatban. A hangsúly a drámai dolgokon van, és hogy a történet felnőtt nézőknek is szórakoztató és igazán tanulságos legyen, és ez így is történt.
A rajzolás is ezerszer színvonalasabb az elődjénél. Lágyabbak a színek ugyan, de a formák, és a kidolgozottság pótol minket. A karakterek sokkal erősebbek, már nem lehet összekeverni őket, a tájképek, és az alkímia meganimálása is sokat fejlődött.A dalok, az openingek és endingkek is remekül sikerültek, ugyan olyan fülbe mászók lettek, és a történethez mérten épp annyira drámaiak vagy vidámak, mint amire épp szükség van.
A magyar szinkron megőrizte a színvonalasságát, Szabó Máté hangja még mindig szórakoztatóan magas és kissé nyafogós, Hujber Ferenc pedig még mindig katonának való, ha a hangjáról beszélünk, mindenkinek csak ajánlani tudom.
Összegezve, bátran kijelenthetem, hogy ez a szezon jóval átgondoltabbra, összeszedettebbre, és egységesebbre sikeredett. Igazából csak a több poént, és humoros jelenetet hiányoltam, de kárpótol a sok, új, színes, és a történetbe teljesen belepasszoló karakter, a csodás üzenetek, és a végül jól lezárt, és gyönyörű befejezés. Aki pedig azt hiszi, hogy a két szezon összefügg, az ezt verje ki a fejéből, ugyanis mindkét történet egymástól teljesen független, és mindkettő ugyanannyira élvezhető. Ám én mindenképp az elsővel kezdenék, mert kell idő a világ megszokásához, és ahhoz az első évad jobb.
Szerző
- Korábbi szerkesztő
Trackback/Pingback