Elérkeztünk ehhez a filmhez is, ami számomra egyszerre kész ajándék és hatalmas kihívás – hiszen hogyan is írhatnék objektívan, ömlengés nélkül a kedvencemről?
Mulan kedves, eszes kínai lány, ugyanakkor viszont vadóc és szókimondó is, ezért képtelen megfelelni azoknak az elvárásoknak, amiket kultúrája a nőktől követel. Bár ő mindent megtesz, hogy fenntartsa családja becsületét, folyton mellényúl – látogatása a házasságszerzőnél is csúfos kudarcba fullad –, aminek nyomán önértékelésén méretes csorba esik. Ekkor jutnak el falujába a hírek, miszerint a hunok megtámadták Kínát, a császár pedig elrendelte, hogy minden családból egy férfinak be kell vonulnia. Mulan családjában egyedül idős, sánta apja a férfi, a lány pedig retteg tőle, hogy az újabb háborúban elveszítené őt. Így, végső elkeseredésében, ellopja apja páncélját és behívóját, és férfinak adja ki magát. Eme tettének nyomán felébrednek őseinek szellemei, akik eldöntik, hogy egy védőszellemet küldenek a lány után, aki majd egyengetik az útját. A kiválasztott Nagy Kősárkány viszont ahelyett, hogy felébredne, összetörik, így helyette a kegyvesztett és kelekótya minisárkány, Mushu indul el Mulan után, azzal a céllal, hogy háborús hőst farag a lányból, hátha úgy ki tudja békíteni az ősöket.
Sokat gondolkodtam azon, hogy vajon miért is ez a kedvenc Disney-filmem? Talán a titok nyitja leginkább Mulan karakterében rejlik: bár a kánon szerinte Disney-hercegnők már a reneszánsz elejétől kezdve erősödtek és önállósodtak, Mulan az, akinél ez a folyamat elért a csúcsra. Mulan éppen annyira cselekszik a családjáért, mint önmagáért – ezt még ő is beismeri a film vége felé, hogy igazából talán nem is az hajtotta, hogy megmentse az apját, hanem az, hogy a tükörbe nézve büszke lehessen magára.
Mulan az, akit én egy erős női karakternek hívok: bár férfinak adja ki magát, nőiességének nem mond búcsút, helyette, amit a kiképzésen megtanult, azt beépíti saját, egyedi harcmodorába. Mindez persze nem jelenti azt, hogy az elejétől kezdve jó harcos, vagy egyáltalán azt, hogy végig mindent hibátlanul csinál. Nem, az elején hibát hibára halmoz, butaságokat művel és kínos helyzetekbe hozza magát – ám mindezekből képes tanulni.
Mulan együtt érző, kedves, segítőkész, ugyanakkor viszont nem szorítja margóra az „én”-t, és van benne annyi talpraesettség, hogy szembemenjen kultúrája a nők felé támasztott, elnyomó elvárásaival, és megmutassa, ér annyit, mint bárki más. Mindemellett okos is, ezt nem szabad elfelejteni, hiszen végül az eszének köszönheti azt, hogy sikerül legyőznie ellenfelét.
A címszereplő komoly vonala mellé jön be Mushu humorosabb hozzáállása. A sárkány szövegei sokszor anakronisztikusak, kilógnak a környezetből, de pont ez teszi őket viccessé. A humor-faktort csak erősíti Mushu „párbeszéde” a szerencsehozó tücsökkel, Cree-Kivel – bár a tücsök csak ciripel, mindig tökéletesen lehet érezni, mire gondol, Mushu reakciói pedig aranyat érnek. Amúgy viszont bár Mushu hangját az eredeti verzióban Eddie Murphy adja, akiért rendesen oda is vannak a rajongók, én amondó vagyok, hogy a magyar szinkron Kálloy Molnár Pétere veri az angol szinkront.
Ami a narrációt illeti, az szépen folyik, egyenletesen épül fel, és gyönyörűen teljesedik ki a tetőpontban. Egyszer sem éreztem úgy, hogy átugrottunk volna fontos részeken; minden éppen akkora hangsúlyt kapott, amekkorát kellett. Az animáció szép, persze, nem a Disney legszebbje, de a karakterdizájnok tetszetősek, és azért voltak olyan jelenetek, mikor kicsit elakadt a lélegzetem – például a film végén, a fővárosban játszód szcénák alatt, ahol egyszerűen valami csoda, amit a tömeggel műveltek.
Summa summárum – ha még nem láttátok ezt a filmet, tessék megnézni, mert egy igazi kincs – érdekes történet, erős hősnő, vicces mellékszereplők, nagy csaták. Nem hiába a kedvencem.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
