Hát Soul Eater címet viselő remekmű kapcsán két hatalmas kérdést jelent meg a szürkeállományomban: az első, hogy vajon milyen nem legális dolgok szívott a kedves Okubo Atsushi névre hallgató mangakánk? Második kérdésem meg, hogy én is kaphatok-e belőle?

2008-ban indult animeszériánk története egyszerű, mint a köríves rúgás, de mégis kellően bizarr, és beteg – akárcsak a képi világa. Egy alternatív világban a lélek a legértékesebb dolog mindenki számára, de főleg azon gonoszoknak, akik más lelkeinek elfogyasztásával szeretnének erőhöz jutni. Ellenük alapította iskolát Halálisten Mester, hogy olyan személyeket képezzen ki, akik képesek megküzdeni az effajta személyek (valamint a boszorkányok) ellen. Harcosaink, a Meisterek állandó társai a fegyverek – olyan emberek, akik képesek valamilyen fegyver alakját felvenni, és ilyen módon harcolni –, és ha egy párnak sikerül kilencvenkilenc gonosz lelket, és egy boszorkány lelkét megszerezni, akkor az illető fegyverből Halálkasza lesz.

Főhőseink Maka, illetve kaszája Soul is éppen erre hajt, már csak a boszi lelke hiányzik, ám a kinézett „boszorkány”, Blair nem igazán szándékozik meghalni. Mellettük ott a van a nindzsa létére totál hangos őrült (és nem mellesleg hegynyi egóval rendelkező) Black Star, és démonfegyvere, a csendes és tisztelettudó Tsubaki. Harmadik triónk pedig nem más, mint a Halál kicsi fia, Kid, valamint az ő ikerpisztolyai, a Thompson nővérek. Az ő (és persze sok érdekes mellékszereplő) kalandjaikat követhetjük ötvenegy részen keresztül amint küzdenek múmiákkal, óriás moszkitókkal, gólemekkel, zombivá változott tanárukkal – és, jó barátokhoz mérten néha egymással is.

Nos, aki csak a grafikája miatt nem kezdett bele ebbe a kis gyöngyszembe, az sürgősen ássa el magát, mert erre a szériára is igaz az a mondás, hogy „lehet a külseje kissé furcsa, ha a mögötte igazi szépség rejlik”. Ez pedig többszörösen igaz a Soul Eaterre. A szereplők egytől egyik remekek (és totál kattantak) a jók kellően jók, a rosszak kellően gonoszkodnak, és a történet is kellően vegyíti a különféle kultúrákat a bizarr nevekkel (ebben a kategóriában a nyertesünk az Ox Ford névre hallható meister).

Szereplők terén kettő alakot emelnék ki, de nagyon: az első pedig nem más, mint mindenki kedvenc orvosa, Franken Stein. Tipikus őrült doki karakter, de egyben bölcs mentor és címeres seggrúgó.  Bár volt egy időszaka, amikor egy kicsit veszített némi helyet a szívemben, de még így is eggyel Free felett áll a dobogó második fokán. De az abszolút etalon számomra ebben a szériában, az Mifune. Arra nincs megfelelő szó, hogy én mennyire bírom ezt a kőkemény szamurájt – így visszagondolva bánom is, hogy lehagytam a harcos  listáról –, valamint kis védelmezettjét, a boszorkány Angelát. Komoly és megfontolt, és annak ellenére az egyik legerősebb karaktere a szériának, hogy se nem meisteri, sem mágikus erőkkel nem bír.

Az egyetlen dolog, ami kissé zavar, és valószínűleg nem csak engem, az az, hogy a manga eléggé másképp viszi a cselekményszálat egy idő után, mint az anime. Ez nem kifejezetten negatívum, mert mindkettő cselekményszál király, de azért így vesztettünk el pár értékes információt. Mindezek ellenére a Soul Eater méltó roppant hírnevére, és én is, amint befejezte ezt a cikket megyek vissza újranézni.

Szerző

Hanama

Alapító és szerkesztő

Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.

Korábbi cikkek

• Horror játék2022-06-25Prognostic
• Akció/Kaland játék2022-04-17Csak én és az anomáliák – Desolate
• Akció/Kaland játék2022-02-26Öt kedvenc boss a Dark Souls játékokból
• Akció/Kaland játék2022-02-13Öt kedvenc Dead by Daylight gyilkos