Nagy rajongója vagyok a krimi műfajának, a sorozatok között pedig a Gyilkos elmék volt az első, ami azt a pszichológiai színvonalat hozta, amit szeretek a műfajban. Bár manapság a sorozat nem a virágkorát éli, azért hosszú éveken keresztül bitorolta a trónt elmés bűnözőivel, és érdekes ügynökivel.
Az FBI különleges egysége a viselkedéselemzők, akik a bűnesetek alapján felvázolják az elkövető lehetséges személyiségjegyeit, ezzel pedig közeli nyomra vezetik a rendvédelmi szerveket. A csoport egyik alapítója és vezetője Jason Gideon (Mandy Patinkin), aki úgy képes belelátni mások fejébe, ahogy senki sem. Hotch különleges ügynök (Thomas Gibson) a csapat másik vezetője, aki a hivatalos ügyeket intézi, emellett pedig a jó kommunikációt tartja fenn az FBI vezetősége és a viselkedéselemzők között.
A csapat tagjai ugyan szegről-végről ismerik egymást, ám nem kovácsolódtak össze kellőképpen, ám a sok borzalom, és a munka egységgé és elválaszthatatlanokká teszi őket. A viselkedéselemzőknek olykor sorozatgyilkosokat kell felkutatniuk, miközben nincsen más segítségük, csak a tetem, vagy éppen elrablásokat kell felgöngyölíteniük, ahol szorít az idő. Talán nem is ez a legnehezebb, hanem hogy képesek legyenek elválasztani a munkát a családtól és a magánélettől, miközben azon fáradoznak, hogy mások ne válhassanak áldozattá.
A sorozat mostanság tapossa a tízedik évadát, és nem minden epizóddal vagyok megelégedve, furcsa mód ez igaz az első évadokra. Pont az összetartozás teszi annyira nagyszerűvé ezt a sorozatot, és ez nagyon hiányzott az első évadban – de én is tisztában vagyok azzal, hogy még csak most kezdik meg közös munkájukat, így teljesen érhető a készítők részéről, hogy miért tartott a barátkozás olyan hosszú ideig a széria kezdeti szakaszában. Ám amint beindul végre a közös munka, akkor aztán nincs megállás!
A szereplők a felszínen csupán skicceknek tűnnek – a morcos főnök, a zseni, a keménylegény, a geek –, de amint jobban megismerjük őket, rájövünk, hogy a sorozat alkotói valójában mennyire komplex és érdekes személyiségeket alkottak meg. Ott van például a fiatal zseni, Dr. Spencer Reid (Matthew Gray Gubler) – személyes kedvencem –, aki eleinte pökhendinek tűnik, ám hamar rájövünk, hogy bizony nem lehetett könnyű ennyire gyorsan felnőni. Vagy a macsónak tűnő Derek Morgan (Shemar Moore), aki valójában egy nagyon vicces és gondoskodó férfi, aki komoly tragédiát élt át gyermekkorában, és ez motiválta a pályaválasztásában is.
A megoldandó bűnesetek epizódikusak, felkavaróak, és sokszor komoly határokat feszegetnek vele az alkotók. Ugyanakkor vannak átívelő szálak is, amik nagyon finoman és logikusan kerültek felépítésre, hogy aztán az évadfináléban berobbanjanak – ami sajnos ezúttal is cliffhanger, méghozzá egy igencsak szájtátós fajta! A Gyilkos elmék egy remek krimi sorozat, ami ötvözi a szórakozást a hideg rémülettel, és bár manapság vesztett színvonalából, azért én még reménykedem, hogy nemsokára újult erővel tér vissza.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
Trackback/Pingback