DC. Mostanság, ha valakinek megemlítem ezt a szót hála égnek már nem az alsógatyában röpködő Superman, vagy Batman jut eszébe, hanem a feltörekvő filmek, játékok, és rajzfilmek egész tárháza. Kezdjük is a sort egy olyan rajzfilmmel, ami mindennek mondható csak mesének nem, mivel ahogy kés, villa, olló, úgy ez a mű sem való kis gyerek kezébe.
Barry Allan, kisfiúként elveszítette édesanyját. Valószínűleg gyilkosság áldozata lett, s ezáltal teljesen megváltozik a fiú élete: Felnőtt korában a híres szuperhősként, Flashként száguldozik Central City utcáin. Különleges képességét egy balesetnek köszönheti, mely során egy villám csapott le rá, és azóta ő a város méltán ünnepelt hőse. Emberfeletti gyorsaságának köszönhetően eddig minden rosszfiút a hűvösre küldött, ám a legádázabb ellensége a Reverse Flash, vagyis Eobard Thawne, a jövőből érkezett őrült, mindenáron meg akarja ölni, és terve, hogy felrobbantja Flasht, és a várost, nem jött össze – hála az Igazság Ligájának hathatós közreműködésének. Ám Barry arra ébred, hogy valami nincs a helyén: A világban ahova hirtelen csöppent, soha nem létezett a Flash, a felesége Iris mással van, a Föld pedig romokban hever, ugyanis Aquaman, és Wonder Woman népei egymásnak estek, és egy hajszál választja el a világot a teljes megsemmisüléstől. Barry pedig nem nézheti tétlenül, ahogy a világ elpusztul, így nekilát, hogy kiderítse mi változott meg, ami ennyire felborította az idő menetét.
Azért ezzel a DC rajzfilmmel kezdek, mert ez amolyan nyitánya a New52 -es világnak, amelyet a DC pár éve hozott be, mind rajzfilmek, mind képregények terén, így úgy gondolom sokkal átláthatóbb az egész, ha innen indulunk.
Imádom az időutazós történeteket, és ez annyira jól össze van rakva! Csak egy aprócska változás az idővonalon, és máris mindent ellep a káosz és a pusztítás! Akinek halottnak kellene lennie az él, aki gonosz volt az most jó stb. Minden karaktert teljesen más kontextusba helyezve láthatunk, és ettől nagyon egyedi az egész. Az egyik kedvencem Batman, és ahogy ő megváltozott, komolyan leesik az állatok!
„Fogadjam el a megváltoztathatatlant, változtassam meg, amit lehet, és meg tudjam különböztetni a kettőt.”
Szerintem ez sok embernek igencsak nagy segítség lenne, már aki fel tudja mindezt fogni. Nem meditálhatunk örökké olyanon, ami megtörtént, de nem tudjuk semmissé tenni, viszont amihez van erőnk, hogy más legyen, azt igenis meg kellene változtatni. Milyen érdekes, hogy a kis Barry ezt csak nagyfiúként tanulja meg, egy igencsak rizikós kaland során.
És, hogy miért nem ajánlom ezt délutáni programnak egy tíz éves kisfiúnak például? Mert ömlik a vér literszám, hullnak a halottak, mint a legyek, és egy korán sem vidám, apokaliptikus világot kapunk, ahol az összes hős otthagyja a fogát a csatamezőn – Nem éppen kisgyerekeknek való. Annál inkább egy kamaszodó tinédzsernek, aki még szereti az ilyesmit, de már érett arra, hogy vérrel meg halállal találkozzon. Nekik hihetetlen tanulságos és igazából epic lesz az egész, mert a harcok csodásan koreografáltak, a motivációk, és az egész történet remekül kivitelezett, és átgondolt. Nem összecsapott, odahányt maszlag, hanem szépen felépített, először bonyolultnak tűnő, de mindent megmagyarázó történetet kapunk.
Mint említettem szinte minden karaktert kifordítva kapunk meg, kivéve ugye Barryt, aki mindvégig azt hiszi, hogy ismét Thowne szórakozik, most már nem csak vele, de a Föld minden emberével. Barry eleinte nagyon naiv, kissé túlbuzgó, úgy véli, simán legyűr akárkit, de hamar rá kell jönnie, hogy ebben a világban nem minden úgy működik, ahogy odahaza, alkalmazkodnia kell a körülményekhez. Mint például ahhoz, hogy az itteni hősök tojnak arra, hogy egyesítsék az erőiket, illetve már csak akkor kapnak észbe, mikor nagyon nagy a baj. Kivéve Batman, aki az apokalipszis szélén sem hajlandó társulni, Cyborggal, aki próbál összeverbuválni egy kisebb csapatot és menteni a menthetőt. De Barry érkezése kellő motiváció, hogy a megfáradt Bőregér erőre kapjon, így végül ő lesz Flash fő segítője.
A legnagyobb piros pont mégis Aquaman és Wonder Woman karakterének jár, akiknek megváltozott háttértörténetét egy darab szó nélkül, olyan pontosan adagolják be, mint betegnek az orvosságot egy injekciós tűvel. Megható, lélegző előtörténet, piszok jól tálalva. Az aprócska bökkenő, hogy emiatt képesek legyalulni egymást és a világot is a térképről. Újra és újra meglepődöm, hogy mennyire okosak voltak DC Comicsnál az alkotók, hogy ezt összehozták. Az alapanyaghoz pedig minimális eltéréssel, de hűek voltak. Köszönjük Jay Oliva!
De hogy ne csak kislányos ujjongásomat kelljen olvasnotok, van itt egy – két dolog, ami kissé sántít. Kezdjük mindjárt a rajzolással, mert az valahogy nem tartozik a kedvenceim közé. A karakterek túl szögletesek, túl kicsi a szemük a fejükhöz képest, és valahogy egyáltalán nem arányosak, egy két szereplő olyan, mint egy kigyúrt lufi – pedig a képregény milyen gyönyörű! Aztán a magyar szinkronnal is vannak gondok, de csak egy két helyen nem az igazi, illetve kiejtéseknél hasaltak el néha.
Összegezve. Ha elmúltál tizennégy és rajongsz valamelyik szuperhősért, kötelező darab! Megfogó, tanító, brutálisan realista. Mindemellett természetesen a jó győz, a rossz elnyeri méltó jutalmát, de nem úgy, mint mondjuk egy Disney-ben…
Legvégül had osszam meg veletek a kedvenc idézetemet a filmből, ami összefoglalja, hogy miért Flash az egyik leglazább szuperhős:
„ – Minden rendben?
– Ne félts Batman! Nincs gond. Ha lesz, lehagyom.”
Szerző
- Korábbi szerkesztő
Trackback/Pingback