James Joyce munkásságával hazánkban szinte csak anglisztikás hallgatók találkozhatnak, vagy akik a szakon modern irodalmat tanítanak, tehát annyira nem elterjedtek az ír származású író alkotásai. Akiknek viszont már volt szerencséje valamelyik műhöz (ami általában az Ulysses vagy a Finnegan ébredése), általában azoknak is megoszlik a véleménye: van, aki egyszerűen nem ért semmit abból, amit olvas, van aki igen, mégis utálja, és természetesen azért léteznek olyanok is, akiknek bejön Joyce „őrült világa”. Én is az utóbbi csoportba tartozom, és amikor meghívást kaptam az idei Bloomsday-re, azon nyomban igent mondtam.
A Bloomsday egy nemzetközi irodalmi-kulturális esemény, ami Joyce munkásságát ünnepli. Hazánkban is meglepően nagy múltja van, hiszen Szombathelyen (a főszereplő, Leopold Bloom regénybeli szülővárosában) 1994 óta kerül megrendezésre, 2013 óta pedig már Budapesten is szerveznek programokat. A Bloomsday eredetileg június 16-ára esik, hiszen azon a napon játszódik az Ulysses, ám idén Budapesten június 20-án tartották meg az eseményt, hogy egybe essen a Múzeumok Éjszakájával.
Az idei pesti Bloomsday programjai a 2B Galériában zajlottak le, ami szép és hangulatos környéken van, ám kapacitását tekintve kicsinek bizonyult. A szervezők valószínűleg nem számoltak azzal, hogy ennyien el akarnak majd jönni, és bizony néha elég zsúfolttá vált a pici tér, de szerencsére ez volt az egyetlen negatív pontja az estnek. Az eseményt a Greenfield zenekar nyitotta, akik ír dalokat adtak elő a galéria előtt, produkciójukat olykor két táncos is színesítette – ez a rövid kis koncert tökéletesen megadta az alaphangulatot. Ezután Kevin Dowling, Írország budapesti nagykövetének beszédével hivatalosan is elkezdődött a 2015-ös Bloomsday. A nagykövet úr összefoglalta pár mondatban Joyce jelentőségét az ír és a világirodalom szempontjából, majd két díj átadására is sor került. Az elismerések után az irodalomé lett a főszerep: először egy Joyce-hoz kapcsolódó falfestmény történetét hallhattuk egy drámai monológ keretében, majd egy kétnyelvű felolvasásnak lehettünk szem- és fültanúi, ugyanis először angolul, aztán magyarul hangzottak el részletek a Dublini emberek utolsó fejezetéből, A holtakból. Az irodalmi blokk után a Savaria Egyetem képviselői beszéltek röviden a Kezek című kiállításukról, ami James Joyce életműve által inspirált rajzokból állt, és amit az utca túloldalán meg is lehetett tekinteni. Rövid szünet után következett a Nora és Joyce című film vetítése, ami az író és szerelme, Nora Barnacle közös életét mutatja be, Ewan McGregor és Susan Lynch főszereplésével – erről majd külön értékelőt is olvashattok. Az összejövetelt a Greenfield együttes egy újabb rövid koncerttel zárta, akik az idő közben jelentősen lehűlt levegő ellenére is lelkesen zenéltek.
Összességében nagyon kellemesre sikeredett ez a késő estébe nyúló program. Meglepő volt látni, hogy ennyien érdeklődnek James Joyce és munkássága iránt, valamint, hogy a jelenlévők közül páran (köztük jómagam is) igyekezett korhű ruhákba öltözni, ezzel egy kis pluszt adva az amúgy is remek estéhez. Köszönet a Budapesti Ír Nagykövetségnek és a Budapest Centre For Irish Studies-nak a szervezésért – én remekül éreztem magam, jövőre is ott leszek.
Szerző
-
Szerkesztő
Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.
Trackback/Pingback