Jó hangulat, kissé sablonos, de mégis érdekes alaptörténet, idegesítő szereplőkkel nyakon öntve. Ezzel fogadott engem a Valami követ névre hallgató ásításfesztivál, ami elvileg horrorként van feltüntetve, de én inkább csak egy jobban megkomponált thrillernek nevezném.
Történetünk középpontjában a tizenkilenc éves Jay (Maika Monroe) és baráti köre áll. A lány már egy jó ideje randizgat egy sráccal, Hugh-val (Jake Weary), majd miután lezajlott közöttük az első kamaty – a srác eléggé durván adja a tudtára, hogy valami furcsa entitást is rászabadított ezzel Jay-re. Csak azok látják, akik megkapták, mindig más alakban jelenik meg, gyalog jár, és ha elkap, akkor vége a bulinak. Egyféleképpen lehet megszabadulni tőle – de, mint kiderült ezzel sem örökre –, ha lefekszik valaki mással, és akkor azt az illetőt kezdi el üldözni. Így Jay-nek nem marad más hátra, minthogy szexeljen az életéért.
Messzemenőkig egyet tudok érteni azokkal a hangokkal, akik azt állították erről a filmről, hogy magasan túl van értékelve. Én is csak ezt tudom mondani, ha horror szemszögből nézem – ha viszont thriller szempontjából nézek rá, úgy nem is olyan rossz. Sőt! Ha valamit imádtam benne azok a hanghatások, a váratlan (bár azért sejthető) fordulatok, amik néha megzavartak ásítás közben. Amitől viszont majdnem a plafonra másztam a moziban, azok a szereplők voltak. Nem tudom, hogy hogyan tudtak ilyen ripacsokat összeválogatni, de én szívesen pajeszon fognám azt, aki tette. Kövezzetek meg, de én nem tudok sajnálni egy olyan csajt, aki saját magára hozta a bajt, hogy aztán másokat is tönkretegyen. A férfi szereplők mind töketlen kis kiéhezett nyálgépek, a két másik női szereplő Jay húga Kelly (Lili Sepe) és közös barátnőjük Yara (Olivia Luccardi) tök fölöslegesek voltak.
Akit viszont nagyon imádni tudtam, az ez a lény, amiről szinte semmi nem derül ki a film alatt, csak annyi, hogy lassú – de nem buta. Őt simán azok mellé a lények mellé tudnám tenni, akik tényleg jelentenek nem kevés veszélyességi potenciált, mivel nagyon elszánt, és nem lehet megölni. Hőseink sok mindennekl próbálkoztak (lelövés, vízbe fojtás, elektromosság), de ezek nem váltak be. A film végén pedig felmerül a kérdés, hogy amikor Jay és Paul (Keir Gilchrist) kéz a kézben sétálnak, és egy tag megy mögöttük: az vajon egy normális ember, vagy a lény?
Vérbeli horrorfanoknak nem tudom ajánlani a Valami követet, de egy egyszer nézős thrillernek nem is rossz. A hangulat – mint azt fentebb mondtam – nagyon jó, és ha nem figyelünk oda a szereplők balszerencsétlenkedéseire, még elég élvezhető is.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
Trackback/Pingback