„A Klub első szabálya: senkinek egy szót se a klubról. A Klub kettes számú szabálya: senkinek egy kurva szót se erről a klubról…” – ekképpen hangzanak el az alapszabályok az 1999-es bemutatása után szinte azonnal kultikussá vált, David Fincher rendezte fimben.
Tizenhat évvel a megjelenését követően, Pannonia Entertainment forgalmazásában a filmet ismét játsszák a hazai mozik. A film felújított képpel és hanggal kerül bemutatásra országszerte.
Mindez remek hír a film rajongói közül azoknak, akik még nem látták moziban a filmet és egy remek lehetőség mindazoknak, akik még egyáltalán nem látták a filmet, hiszen nekik itt az alkalom arra, hogy megtudják: „A történelem zabigyerekei vagyunk. Nincs se célunk, se helyünk. Nincs világháborúnk, se válságunk. A mi háborúnk szellemi háború, a mi válságunk az életünk. A tévé elhitette velünk, hogy egy szép napon milliomosok, filmcsillagok és rocksztárok leszünk. Pedig nem leszünk. Erre lassan rádöbbenünk, és nagyon, nagyon berágunk.“
A fim főhőse és egyben elbeszélője (Edward Norton) súlyos álmatlanságban szenved. Az álmatlanságot és az ebből eredő problémáit az okozza, hogy munkájából adódóan állandóan úton van. Főhősünk egyébként történetesen a tökéletlen fogyasztói társadalom már-már tökéletes mintapolgára. Lakását például mániákus gondossággal kizárólag IKEA katalógusokból rendelve rendezi be.
Pszichológusa tanácsára álmatlansága leküzdése céljából egy hererákosokat segítő csoport gyűléseire kezd járni, hogy olyan emberekkel ismerkedjen meg, akiknek sokkal komolyabb a betegségük az ő inszomniájánál. Emberünk rákap az efféle gyűlésekre és egyre többön vesz részt, egészen addig, amíg össze nem akad az egyik ilyen gyűlésen Marla Singerrel (Helena Bonham Carter), aki szintén csak egyfajta hobbi gyanánt jár gyógyíthatatlan beteg emberek terápiáira. Marla színre lépése sok bonyodalmat okoz, főként hogy Marla amúgy is egy „kissé“ komplikált személyiség, vagy ahogy a főhős szájából elhangzik: „Így ismertem meg Marla Singert. Az volt az életfilozófiája, hogy bármikor meghalhat. A tragédiája pedig az, hogy nem halt meg.”
Mikor az amúgy a film során a saját nevén nem említett főhős egyik üzleti útjáról hazatér, lakását kiégve találja, amin egyfelől módfelett elsajanálkozik, hiszen egyrészről így fedél nélkül marad, másrészről meg ugye szinte többek között már majdnem teljes volt az IKEA kollekciója (lásd: „Összegyűjtöttem mindent, de tényleg, volt egy jó kis hifi-tornyom, egy tisztességes ruhatáram. Már majdnem… majdnem kész voltam.“). Szorult helyzetéből egy új ismerőse Tyler Durden (Brad Pitt) szabadítja ki, aki felajánlja, hogy egy ideig lakjon nála.
Tyler és a főhős története innentől összefonódik. Kezdődő barátságuk eredménye egy jó kis ikeázás bunyó lesz egy helyi csehó előtt. Verekedésüket nézve mások is kedvet kapnak az ökölharchoz, s ezért röviddel később közösen harci klubot alapítanak.
A harci klub egyre népszerűbb lesz és később egyfajta mozgalommá válik. A mozgalom ikonikus vezetője Tyler. A harci klubok idővel nemcsak a fogyaszói létben megcsömörlött férfiak kedvelt időtöltései lesznek, ahol mindenki kedvére püfölheti az általa kiválasztott ellenfelet, hanem a harci klubok tagjai később Tyler vezetésével anarchista akciókba kezdenek. Azonban azt, hogy ezzel mi Tyler célja, s ki is ez a Tyler gyerek valójában, csak a film végén tudjuk meg.
Az erőszak egyébként végigkíséri a film cselekményét, s sokan emiatt fordulnak el tőle. Pedig a verekedések csak a felszíne a filmnek, s hogyha a felszínt egy kicsit megkapargatjuk sokkal mélyebb mondanivaló tárul fel előttünk. A film maga ugyanis a modern fogyasztói társadalom kritikája s egyben antiglobalista és antikapitalista. Szembemegy a fenálló társadalmi renddel. „Kedvem támadt lelőni minden pandát, amelyik nem kefél a fajfenntartásért. Tankhajók olajával akartam elárasztani a híres francia strandokat, amelyeket sose láttam. Füstöt akartam lélegezni…”
S mivel a fogyasztói társadalom és a vele kéz kézben járó dolgok, mint például konzumidiótizmus a virágkorát éli napjainkban a film több mint másfél évtized után sem veszítette el aktualitását.
Pontosan tizenhat évetek volt rá, hogy megtanuljátok a Klub első szabályát és ugyancsak tizenhat évetek volt rá, hogy elmétekbe véssétek a kettes szabályt. Nos, hogyha ezt ezidáig nem tettétek meg, vagy csak felfrissítenétek memóriátokat, most itt a lehetőség rá.
Szerző
-
Korábbi szerkesztő
Tarantino rendezte Disney-hercegnő, egyszer tizenkilenc napig bolyongtam a sivatagban, és egyetlen táplálékom egy magam ejtette tigris húsa volt.
Trackback/Pingback