A Trónok harca ismételten elérkezett egy évadfináléhoz, ezzel az epizóddal azonban közel sem vagyok megelégedve. Fontos szereplők halála, néhány epikus pillanat, és régi, kilencvenes évekbeli klisé-halom, ezzel zárult az ötödik évad, nem kis bánatomra.
Stannis Baratheon miután feláldozta saját lányát, biztos volt győzelmében, ám arra sem ő, sem Melissandre nem számított, hogy a sereg fele hajnal előtt lelép, és még lesz, aki öngyilkosságot is követ el. Ennek fényében hozott nem túl bölcs döntést az utolsó élő Stannis, és megtámadta Deres, Boltonok által jól védett várát. Ez azonban lehetőséget adott Sansának a szökésre, ami nem várt eredménnyel zárult, de talán ez végre Bűzösnek is megnyugvást hozhat.
Észak sosem lesz az, ami volt, hiszen Jon áthozta a megmaradt Vadakat a Falon, ezért pedig testvérei még mindig fújolnak rá. De nem így tesz Sam, aki egy furcsa, ám jobban belegondolva igen logikus kéréssel fordul a parancsnoka felé, ez pedig segítséget nyújthat Szegfűnek, és a kicsi Samnek is.
Aryát még mindig bosszúja hajtja, azonban nincs tisztában a következményekkel. A Sokarcú Isten pedig nagyon erélyesen megbünteti a lányt, azért mert még valaki, és egy olyan életet vett el, ami nem volt az övé. Eközben Mereenben Danny tanácsadói csak morfondíroznak, hogy mi is lehetne a legjobb lépés szeretett királynőjük eltűnése után. Még szerencse, hogy mindegyikük okos és talpraesett, így megtalálják a módját annak, hogy egyszerre helyrehozzák a polgárháborúba taszított várost, illetve útnak indulhassanak megkeresni a Sárkányok Anyját. Aki azonban egy ismeretlen helyen van, és még Drogon is nyűgösen viselkedik vele, ám amit később felfedez, még érdekesebbé teszi a királynő életútját.
Csalódtam a sorozatban, már hosszú ideje csak egy-egy jelenetet vagyok képes pozitívra értékelni, ám magukat az epizódokat kevésbé. Évek óta az az álláspontom, hogy túl sok szereplőt mutatnak be, akikre nem hagynak elég időt, ám az ötödik évad során ezt még megfejelték az alkotók azzal, hogy mindenkinél valami hatalmas dolgot dobtak be, ezáltal már immunissá téve a nézőket minden csodára, vagy éppen szörnyűségre. Ezt a bevált receptet alkalmazták az évadfináléra is, csakhogy megfejelték a kilencvenes évek klasszikus jelenet félbevágós agyrémével: vagyis láttunk valamit, de gyorsan elkapták onnan a kamerát, és már ugrottunk is másik helyszínre, másik szereplőhöz, és amit korábban láttunk vagy úgy történt, ahogy azt számítani lehet, vagy nem. Nem értem miért kellett szinte minden nagy jelenetet úgy kezelni, mintha egy mini cliffhanger lenne.
A korábbi évadokban a lezárás valóban adott egyfajta lezárás hangulatot, ám a mostani inkább egy összecsapott és összehordott kupacnak tűnik, rengeteg felesleges időhúzással – bár azt el kell ismernem, hogy Tyrion beszélgetése egy rég látott ismerőssel, vagy Cersei alázata igazán érdekes volt. És megint meghalt pár szereplő, akiket vagy kedveltünk vagy nem, mindenesetre hatással voltak a történetre – ám ezek a halálok is inkább öncélúak és túlontúl átlagosak ahhoz, hogy igazán meghassanak.
Sajnálom, hogy az intrikákban és szókimondásban ennyire pazar Trónok harca már csupán az erőszakra és a szexre helyezi a hangsúlyt – hiányoznak a régi idők, mikor egy beszélgetést órákig lehetett elemezni.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
