Oldal kiválasztása

Kicsit felemásra sikeredett pilot után aggódtam a sorozatért, hogy vajon mit tudnak kihozni a zaklatás témájából. Jelentem sosem látott, fordulatos bűneseteket, igazán egyedi nyomozókat, akiknek múltja legalább annyira érdekes, mint személyiségük. Az első évad magával ragadó stílusa, remek karakterei után nehéz szívvel vettem tudomásul a CBS kaszáját, mert ennyire egyedi világot a Gyilkos elmék kezdete óta nem mutatott be krimisorozat.

Jack Larsen (Dylan McDermott) New Yorkból költözött Los Angelesbe, és így átkerült a gyilkosságiaktól a zaklatásos ügyekhez. Azonban a csoport nem örült az újoncnak, Beth Davis hadnagy (Maggie Q), az egység vezetője, távolságtartó és hideg, mint a jégcsap, Ben Caldwell (Victor Rasuk) abban a hittben élt, hogy ő kerülhet feljebb a ranglétrán, így kissé neheztel Jackre, ugyanakkor Janice Lawrence (Mariana Klaveno) kedveskedő Jackkel, ami abból fakad, hogy a nyomozónőnek ilyen a személyisége.

Ugyan a csapattagok az elején nehezen tudnak közösen dolgozni, ám a kemény munka és az együtt töltött idő szép lassan összehozza a négyest, amihez persze hozzájárul az egységet vezető Beth titkának kiderülése is. Amíg a csoporttagok saját, belső ügyükkel is dolgoznak, az élet nem áll meg, és a zaklatók sosem pihennek, ezek a zaklatók olykor nárcisztikusak, szerelmesek, kétségbeesettek, de kivétel nélkül veszélyesek.

A Stalker egyik igazán nagy erősége (a sok közül) a bűnesetek, amik nemcsak érdekesek, hanem olyan váratlan fordulatokat tartalmaznak, hogy a néző csak kapkodja a fejét. A megoldáshoz ugyan használják a technika, illetve a modern bűnügyi felderítési technikákat, ám ezek mellett a logikát és a következtetéseket, sőt még a véletlen lebukást is, így pedig az esetek igazán egyediek és stílusosak. A zaklatási téma ellenére nincs két egyforma, és még csak hasonlónak sem lehet nevezni két külön esetet. Ráadásul az alkotók figyelmet fordítottak a mindkét nemet ért sérelemre, és nem féltek betenni a gyerekeket zaklatókat sem – merész húzás, de ezzel elérték azt a diverzitást, amire a krimisorozatok nagy része nem képes.

A casting első osztályú, a négy főszereplő elég eltérő személyiségekkel rendelkezik, a karakterek élettel teliek, érdekesek, olykor hibáznak, néha rossz napjuk van, máskor pedig kicsattannak az örömtől. Bizonyára mindegyik színésznek igazi kihívást jelentett szerepük, és minden percben látszódott, hogy jól érzik magukat a bőrükben miközben hibátlan alakítást nyújtottak. Személyes kedvencem Janice, akinek humora igazán pezsgő és szarkasztikus, ezt pedig a színésznő remek stílusban adja elő, így pedig a sorozatot is felpezsdíti.

stalker.s01.3

Az átívelő szál komoly drámai fordulatot tartalma, amit Maggie Q remek érzékkel adagolt. A történet feloldása pedig igazán epikusra és katartikusra sikeredett. Ugyan azt hittem, hogy az utána következő epizódok már laposak lesznek, de nagyot tévedtem, és a Beth helyettesítésére behozott Vicki Gregg (Mira Sorvino) végre az a helyettes nyomozó volt, aki nem kelti feleslegesen a feszültséget, és belátja, hogy nem ezen a ponton fog kitörni és magasat dobbantani karrierjében – örök hála, amiért megkíméltek a szokásos régi-új főnök viaskodástól.

stalker.s01.4

A Stalker egy igazán izgalmas és egyedi krimi sorozat, ami képes volt színt vinni a már unalomig nyúzott műfajba (köszi Helyszínelők tízen-húszon évada…), miközben egy lebecsült témával foglalkozott, a kasza pedig abszolúte nem megérdemelt, így most tartsunk egy röpke megemlékezést valami igazán egyedinek, és ha időnk engedi, nézzük meg ismét!

Szerző

Catleen
Catleen
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.