Egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány ismerősöm nem szereti a South Parkot, és sosem értettem az olykor fehéren izzó gyűlöletet a sorozat irányába. Ennyi erővel az összes ilyen típusú sorozatot (Simpson család, Family Guy, Amerikai Fater) is lehetne utálni, mégis a legtöbben ezt szidják. Mindezek ellenére – és persze nagy nehézségek árán –, én kiválogattam és csokorba szedtem a számomra legkedvesebb részeket, amik lehet, hogy nem a legjobbak vagy a legelmésebbek, de mindenképpen odavágnak.
Rózsaszín Szem
Az első évad Halloween-es „különkiadása” számomra igazi csemege volt. Stanék készülődnek a Halloweenre, amikor is Kenny szokásos a módon meghal, majd egy szósz miatt visszatér zombiként, egyre növekvő hordájával terrorizálva a várost – amiből barátai semmit sem vesznek észre. De volt itt még Chewbacca jelmez, Séf bácsi-féle Thriller, Cartman szívatása az anyjával, és még Gábor Zsazsa is kimászott a sírból, hogy tiszteletét tegye South Parkban.
A Szivola
Ez a rész két eseménysort köt össze, és mindkettőt imádom: az egyik oldalon Cartman harcol az őt folyton csúfoló szemorvossal, a másik oldalon meg a srácok küzdenek Séf-bácsiért, akit egy Veronica nevű nő kerített a hatalmába. Veronica látszólag kedves és mindig segítőkész, de a valóság rosszabb, mint amilyennek a srácok el tudták valaha is képzelni. A Szivola-vonal bevallom, eléggé érdekesre sikeredett (végül is, nem mindennap látni Séfet szerelmesnek), de a Cartman vs. Szemész jelenteken sokkal jobban tudtam derülni – és akkor még nem esett szó Mr. Derpről sem.
Tényfeltáró gyilokpornó
Én sokkal inkább vagyok a döglött aktákkal foglalkozó műsorok, semmint a szerelmi gyilkosságos művek híve, de még így is a hasamat fogtam ettől az epizódtól. Vicces volt a látni a komoly (vagy inkább csak annak látszó) szülőket amint, sejtvén hogy nem jutnak a szokásos esti műsoraikhoz, nekiállnak Minecraftozni, hogy aztán meg azzal okozzanak nem kis bajt csemetéiknek. Külön tetszett Cartman egyik kirohanása, amivel én a végletekig egyet tudok érteni. „Szerinted nincs elég troll a világon a szüleink nélkül is?!”
Melegedő South Park
Ha jól emlékszem, ez volt az első rész, amit láttam ebből a sorozatból. Akkor még nem tetszett, és mai szemmel sem tudnám a legjobban sikerült részek közé sorolni, de azt se tagadhatom le, hogy nem áll a szívemhez közel ez a rész. Stan után Kyle a kedvenc szereplőm, így eleinte fájó volt látni, ahogy a többiek bánnak vele, de a rész végére ő is a sarkára áll, ahogyan Mr. Garrison és Mr. Furkó is. Fú, de jó vagyok!
Cartman a NAMBLA tagja
Itt nem tudtam eldönteni, hogy sírjak-e vagy röhögjek, így inkább egyszerre csináltam a kettőt. Egyrészről ott volt Kenny, aki mindenáron megakarta akadályozni, hogy kistestvére legyen, – de ennek csak az apja látta a kárát. Másrészről meg ott volt Cartman, aki érettebb barátokra vágyott, ám végül pedofilok közé került, ahogyan később a társai is. A rész a tanulsága pedig az, hogy nem kell érettnek lenni ahhoz, hogy Scooby Doo-san tudj menekülni pedofilok, Marlon Brando imitátorok, egy csapatnyi fegyveres, és a vécépumpás Kenny elől.
Világok Harca
Még jóval a Minecraftos rész előtt született egy epizód a WoW-al kapcsolatban, amikor is a srácok, feldühödve egy troll játékos pofátlan tettein, elkezdik tápolni magukat, miközben egy Paul Stanley szám (Live to Win) szól a háttérben, hogy a végén legyőzzék a legyőzhetetlennek hitt ellent, és mindenki újra békésen tudjon játszani. Tanulság: addig üsd a trollt, amíg a fejét szét nem lapítja egy törpe!
A tolerancia haláltábora, avagy mit csinál egy egér a seggben
Na, ez a rész biztos indulhatna a legbizarrabb névvel ellátott epizód első díjáért, és még talán nyerne is. Furcsa nevét annak köszönheti, hogy Mr. Garrison, annak érdekében, hogy mássága miatt kirúgják, análisan beültet egy egeret Mr. Furkó hátsójába – ahol megkezdődik Lemmiwinks (a kisegér) kalandos útja, amit remek balladai zene kísér. Közben a srácokat meg egy Lágerre emlékeztető Tolerancia táborba küldik a szülők, hogy elfogadják Mr. Garrison „oktatási módszereit”.
A jövőbeli énem és én
„Egy kis hazugság a nagyobb jó érdekében szükséges”. Legalábbis ezt mondja a szülőknek az a cég, akik arra szakosodtak, hogy színészekkel eljátszatják a felbérlő szülők gyermekeinek jövőbeli énjét, ezzel is elriasztva őket a drogoktól és a piától. De mi történik akkor, ha a becsapott gyerekek (esetünkben Stan és Butters) bosszúra vagyának, és Cartman segít nekik ebben? Az biztos, hogy semmi jó.
Hulljon a férges Hippije
Több filmet is parodizál egyszerre a film, és most így hirtelen nem is tudom megmondani melyikeket, ám a hippiknek rendesen bemutat. Hiába jó és szent a cél, amiért összegyűlnek az emberek, ha abból végül egy fűszagú, nyálas zenére csápoló horda lesz, amit csak a Death Metal hatalmas ereje (és persze Cartmanék óriási fúrója) rombolhat szét – akkor minden értelmét veszti.
Az élő hajléktalanok éjszakája
Utoljára – de nem utolsó sorban – hagytam a szívem csücskének számító filmeket remekül parodizáló Élő Hajléktalanok Éjszakáját, amikor a csövesek ellepik South Parkot, és csak a négyes fogat tudja megakadályozni a város csúfos végét. Hát kérem, itt van Holtak Napja, Holtak Hajnala, Élőholtak éjszakája paródia, csak zombik helyett zombimódon viselkedő emberekkel, paranoiás Randy-vel és éneklő kedvenceinkkel.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
Trackback/Pingback