A múltkori kis kikacsintást a Challengeből a Black Blood Brothers jelentette, de most visszakanyarodva ismét egy vámpíros sorozat lesz a terítéken, de ezt – a fentebb említettel ellentétben – garantálom, hogy mindenki ismeri (az már más kérdés, hogy szereti-e is). Jöjjön az a sorozat, ami vígan pofán csapja a Trinity Blood-ot, ad egy gyomrost a Rosario to Vampire-nak, és egy köríves rúgással az örök vadászmezőkre küldi a Vampire Knight-ot: íme a Hellsing.
A vámpírok léteznek. És a Hellsing szervezet feladata közé tartozik, immár évszázadok óta, hogy eme túlontúl is aktív élőholtak végre nyugtot leljenek. A jelenlegi vezető, Sir Integra Hellsing-nek pedig nem kisebb segítsége van, mint az egykori elit szörnyirtó inas Walter, egy kezdetben kétbalkezes rendőrnőből lett, kétbalkezesnek továbbra is megmaradt vámpírlány Seras Victoria, valamint minden agyarfogúak ősapja, Alucard. És ahol ők megfordulnak a világban ott garantáltak a zombik, lövöldözés, valamint a vér literszámra való folyása és fogyasztása.
Igen, sokan fentebbi jó tulajdonságai miatt nem szeretik Hirano Kouta mára már kultikussá vált művét. Mert sok a vér, a bél, a vámpírok sem csillognak, és itt még a nők egytől egyik militarista szociopaták és/vagy szimpla elmebeteg harci gépezetek. De ebben a műben pont az a jó, hogy itt mindenkinek kilométerekre elgurul az összes kereke – de legfőképpen az alkotónak. Jó húzás volt az is, hogy bizonyos szintig merítkezik Bram Stoker legendás művéből, de mellé még vígan pakol bele nácikat, vérfarkasokat, egy komplett keresztes hadjáratot, és ezek mind tökéletesen vannak vegyítve.
De persze ez mind csak egy halom papírlap és hangyaháborús képernyő lenne, ha a karakterek nem lettek volna ilyen zseniálisan megalkotva. Integrát érdekes volt anno ilyen before (ártatlan kis szőke hajú kislány) és after (szivarozó vaslady) alakban is látni – később az egyik Omake miatt ezt a hasonlóságot a Black Lagoon-ban is felfedeztem Balalikánál. Waltert simán felfogadnám inasnak, hiszen nemcsak lakásomat tartaná rendbe, de a nem kívánt kártevőket is gond nélkül kiiktatná. Seras eleinte zavart a folytonos „Én nem vagyok vámpír. Én ember vagyok.” dumájával, de amikor Zorin ellen kell küzdenie, igazán megkedveltem – de persze az abszolút favorit az Alucard és a Kapitány marad.
Kifogástalan és gátlástalanul őrült szereplők, hasonlóan groteszk történettel és egy pár érdekes csavarral nyakonöntve. Ennyi. Ennyi kellett a Hellsingnek, hogy sikeres legyen, és a nyomdokát követő utódok ebben a műfajban – egy-kettő hiába érdekes – a mai napig nem tudják leütni a királyról a koronáját.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
Trackback/Pingback