A trilógia második részére is nagyjából az jellemző, ami az elsőre: remek alapötlet, lebilincselő karakterek, gyenge történet.
Eltelt pár éve, mióta Larry (Ben Stiller) éjjeliőr lett a Természetrajzi Múzeumban, ott, ahol éjjelente életre kel a kiállítás. Azóta Larry befutott, otthagyta a múzeumot, és sikeres vállalkozást nyitott. Csakhogy távolléte alatt múzeum látogatottsága még jobban csökkent, egészen addig a pontig, amíg a vezetőség úgy nem döntött, felújítják a helyet, a jelenlegi kiállítás helyére digitális tárlatok kerülnek, a mostani lakókat pedig leküldik a Smithsonian intézet archívumába. Az eredeti terv szerint a Tábla marad New Yorkban, Teddyvel (Robin Williams), Rexszel és Ahkmenrah-val (Rami Malek) egyetemben, csakhogy Döxter elcseni azt, ezzel életre keltve az USA legnagyobb múzeumkomplexumát, a Smithsonian Intézetet. Ám nem is ez a legnagyobb baj, hanem az, hogy az ottani kiállítási tárgyak közt van Ahkmenrah bátyja, Kahmunrah (Hank Azaria), aki Napóleon (Alain Chabat), Rettegett Iván (Christopher Guest) és Al Capone (Jon Bernthal) meg akarja szerezni a táblát, hogy azzal egy túlvilági sereget hívjon éltre, és leigázza a bolygót. Larry így gyorsan Washingtonba repül, hogy megállítsa Kahmunrah-t, amiben segítőtársa is akad, Amelia Earhart (Amy Adams) személyében.
Az alapvető problémám – mert miért is ne kezdjünk a negatívumokkal? – a filmmel a történet íve, a fő konfliktus, és annak megoldása volt. Az alapkoncepció tök jó, nagyon tetszett, hogy az egész cselekményt áthelyezték D.C.-ben, csak aztán megjelent Khamunrah motivációja, az meg olyan… „eh”-re sikerdett. A főszál gubancos, nincs igazi bevonzóereje, a film nagy része azzal megy el, hogy a főszereplők egyik múzeumból a másikba rohangálnak, válaszokat kutatva, amik végül annyira randomok, hogy az már fáj. Emellett a lezárás sem tetszett, a főellenség legyőzése túl drámai lett, mikor a történethez és a karakterhez – főleg a karakterhez – is sokkal jobban illett volna valami humorosabb. Larry végső tette pedig egyszerűen kidolgozatlan.
Viszont a film mentségére legyen szólva, hogy az apró kis részletek nagyon jók. Kicsit sajnáltam, hogy Teddy és Ahmunrah viszonylag nyúlfarknyi szerepet kapott, viszont ezért az új karakterek bőven kárpótoltak. Hank Azaria Khamunrah szerepében egyszerűen bámulatos – igazi komikus zseni a pasas, a selypítő egyiptomi zsarnoka pedig mindent visz, egyszóval Khamunrah az a karakter, akit nem lehet nem szeretni, már csak azért is, mert ő hozza a legjobb poénokat a filmben. Mellette még Amy Adams is kiemelkedő alakítást nyújt: karaktere rettentő jellegzetes, belevaló, kalandvágyó, ám mégis nőies, és konzekvens felelőtlensége remek ellenpólusa Larry óvatosságának. A Khamunrah-t segítő rosszfiúk is jók voltak, csak úgy, mint a cameózó Jonah Hill, bár ők nem voltak annyira kiemelkedők számomra. A kerubokká redukált Jonas Brothersön viszont behaltam.
Az előző film nagy karakteri közül sokan nem kaptak túl nagy szerepet ebben a részben, Jed (Owen Wilson) és Octavius (Steve Coogan) játékidejét viszont rendesen megnövelték, aminek egyrészt örültem, mivel a karakterek remekek, másfelől viszont nem, mert a történetük néhol kicsit erőltetett volt.
Összességben csak úgy, mint elődje, az Éjszaka a múzeumban 2 is egy nagyon aranyos kis családi film, tele remek ötletekkel és remek pillanatokkal, csak kár, hogy a teljes egész viszont kifejezetten középszerű.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
