Hiába ragadok egyből karót a vámpírok hallatán, az évek során belefutottam jó néhány róluk szóló animébe. Amelyikről most szó fog esni, nem biztos, hogy annyira sokan ismerik vagy szeretik, mert valóban nem egy olyan kiemelkedő alkotás, de azt sem érdemli meg, hogy szó nélkül elmenjek melette. Szemeket becsukni, sokadik érzéket beizzítani, következik a Black Blood Brothers.
Történetünk egy olyan világban játszódik, ahol vámpírok és emberek (más néven Fekete Vérűek és Vörös Vérűek), többé-kevésbé békében élnek egymással, ám egy nap felbukkan egy új vérvonal a vámpírok között és ez mindent tönkretesz. A Kowloon-vér hordozói és a többi vérvonal közötti csata helyszíne, Hong Kong szinte a földdel lett egyenlő, és a vámpírok elvesztették a legősibb és legerősebb vérvonallal rendelkező tagjukat. Vagy mégsem? Tíz évvel később a Speciális zónába érkezik nem kis robbanások közepette Jirou, az Ezüst Penge, a Hong kongi háború hőse, valamint öccse Kotarou. A két különleges vérvonallal rendelkező vámpírt egyedül az emberek irányította Vállalat és Zelman Clock látja eleinte szívesen –, hogy miért, azt takarja balladai homály még egy darabig.
Hiába néztem anno egy huzamra végig, ezt az amúgy nem is hosszú sorozatot, elsőre nem igazán fogott meg – köszönhetően Jirounak. Nem rossz főhős, látni és érezni az okot, amiért van, és amiért küzd, de amikor ezt már huszadjára rágja a néző a szájába, az azért már eléggé idegesítő. A Másik oldalon meg merem kockáztatni, hogy Kotarou talán a legcukibb animés kölök, akit eddig láttam. Dilis, folyton zabál, és gyermekien naiv, de amikor kell segítség, „fiatal” kora ellenére tényleg az első sorban küzd – vagy legalábbis a többieket buzdítja a harcra. Mimiko – mert kell valaki az emberi oldalról is – tök átlag, de még a szerethető karakterek közé tartozik – persze az abszolút kedvenc, az elméjével pirománkodó Zelman.
Ha főhősök jók, akkor felmerül a kérdés, hogy vajon a rosszarcúak milyenek? Hát eleinte a hajamat téptem a ripacsságuk miatt, de újra nézve, és a Light Novelt bővebben átolvasva rájöttem, hogy az ő erejük pont az őrület, vagyis inkább annak fokozásában rejlik – jó példa erre Yafuri vagy a rangidős Cassandra. De nem csak nekik vannak egyedi képességeik. Cain vámpír létére farkassá tud változni, Sei, ki a Speciális Zóna őre, vámpírokat visszatartó erőteret generál, Zelmanról meg már fentebb esett szó. Ha valamit nagyon tudok szeretni ebben az animében, az az, hogy itt a szereplők nagy része eleve tökös, nemcsak egyik részről a másikra lettek azok, hanem már ELEVE annak is lettek megalkotva.
„Ez a széria Hellsing deformált kisöccse.” Néhányan ezt a jelzőt használják rá, és nem túlzottan pozitív értelemben, holott a két sorozat közötti hasonlóság kimerül annyiban, hogy mindkettőben vannak vámpírok, és a főhősök ruhája is hasonló. Igen, aki ismeri a Black Blood Brothers, annak nagy általánosságban nem sok jó szava van róla – és ennek sajnos alapja is van. A történet hiába egyedi valamilyen szinten, mégis kapkod, néhol meg ementálira emlékeztető kihagyások vannak magyarázat szempontjából. Miért nem szállt be Zelman a háborúba? Miért született újjá Sei? Mi, vagy inkább ki indította el a Kowloon vérvonalat? Kielégítő választ az animében erre nem kapunk, a Light Novelben is csak legfeljebb az utolsóra.
Minden középszerűsége ellenére tudom ajánlani a Black Blood Brtoherst, mert azért érdekes, a szereplők is jók a maguk módján, és a vámpíros művek közül talán még ez a legjobban értékelhető a Shiki és a Kurozuka mellett.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
Trackback/Pingback