Csakis ismételni tudom magam az eheti epizóddal kapcsolatban is: túl sok szereplőre jut túl kevés idő, minden esemény megtörténik, de nem hagynak időt feldolgoznia nézőknek, hanem bumm, már jön is a következő, így, az ötödik évad vége felé már kezdünk immunisak lenni a csodára.
Havas Jon kemény csatából vezette el a Falhoz a Vadakat, és most, a kapuban derül ki igazán, hogy helyettese megtartja-e a szavát és beengedi őket. A Varjak azonban nehezen bocsátanak meg az évszázados viaskodások után, így a kétség jogos, ám a közeledő ellenség, a Mások, és az élőholtak serege talán elég nagy veszedelmet jelent, hogy elássák a csatabárdot – plusz hála a sok háborúnak Westerosban, lassan emberhiánnyal is fog küzdeni a térség.
A Fekete Vár és Deres között félúton a hidegben megragadva hezitál Stannis, hogy mitévő legyen, feláldozza-e legfontosabb kincsét az Úrnak, ahogy Melissandre javasolta, és ezzel hozzásegítse magát a győzelemhez is? Az apa azonban olyan döntésre jut, ami már nem megengedhető, és állítom, hogy ez a sorozat eddigi legdurvább és legmerészebb húzása – talán ennél a jelenetnél átléptek egy olyan határt, amit sosem kellett volna.
Jamie Dorne-ban próbálja elérni, hogy Myrcellát hazavihesse Királyvárba, és különös módon, erre engedélyt is kap, ám a feltétel az, hogy a herceg fia is jegyesével tart. Azonban a vipera nem alszik, és talán egy nagyobb tervet eszelt ki a három lánnyal, mint azt bárki gondolta volna.
Arya az Arcnélkülieknél teljesít megbízást, ám ismerősre bukkan, és azzal el is felejti küldetése igazi célját, ám megtalálja a magáét. Eközben Dany megnyitja a nagy viadalt Mereenben, aminek nem várt következménye lesz, és a Sárkányok Anyjának bizony az életéért kell küzdenie – amúgy meg jól áll Tyrionnak az új ruha.
Még leírni is sok volt a fontos eseményeket, amik csak ebben az epizódban történtek, és az apróbb mellékszálakra még ki sem tértem, és ez a legnagyobb bajom a sorozattal, hogy annyi minden történik, olyan nagy horderejűek, hogy amint bekövetkezik valami érdekes, már át is siklunk a következőre, hiszen idő van, az új szereplő már várja a maga jelenetét. Különösképpen igaz ez a Dorne-i szcénára: korábban igen megörültem, hogy végre bepillantást nyerhetünk Westeros eme részébe, ám szinte alig mutattak valami, és az is inkább hajaz a szokásos Királyváras adok-kapok játszmára, mintsem egy egyedi és különálló világra.
Stannisszal pedig egy olyan határt lépett át a sorozat, ami már nálam is kiverte a biztosítékot (pedig láttunk már egy-két igazán szörnyű jelenetet). Nem tudom felfogni, hogy miképpen lenne képes valaki ezt tenni, ráadásul egy olyan ember, aki ennyi törődést és szeretetet nyújtott. Talán ez az a pont, ahol már érződik, hogy sok durvaság azért történik, mert itt meg lehet mindent tenni, és nem azért, mert az szükségszerű – bár nem olvastam a könyveket, a második felénél abbahagytam. Az erőszak öncélú, és csupán a megbotránkoztatást szolgálja már, nem pedig valódi eleme a történéseknek.
A viadal kezdetén lévő beszélgetés a fogadásról és a harcosok esélyeiről megint az egyik legjobb volt, és kár, hogy nem kaptak több lehetőséget, mert elnéztem volna még egy kis vitát Dany és újdonsült férje között – Tyrionnak pedig igaza van, mint mindig. A zárójelenet persze megint nagyszerű volt (ezt szerencsére mindig jól csinálják), és egy olyan képsort láthattunk, ami sokat váratott magára, és talán végre beindítja a történetet.
Az utolsó előtti epizód nagyszabású volt, túl sok szereplővel, túl sok nagy eseménnyel, amit nem lehetett kiélvezni, mert már sietni is kellett a következőre – pedig önmagában mindegyik megérte volna, ha megkapja akár az egész epizódot.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!