Az előző kritikámban azt mondtam, hogy a Briliáns elmék harmadik évada kisebbfajta csalódást okozott számomra, ugyanakkor azt is kijelentettem, hogy emiatt egyáltalán nem ment el a kedvem attól, hogy folytassam a szériát – és milyen jól tettem! A negyedik szezon teljes mértékben el tudta feledtetni elődje hibáit, és ami a cselekményt érinti, soha nem volt még ennyire izgalmas történetívünk.
Jessica (Gina Torres) és Harvey (Gabriel Macht) együttes erővel legyőzik Edward Darby-t (Conleth Hill), ennek örömére a főnökasszony kirakatja Harvey nevét a sajátja mellé, így a cég Pearson Specterré keresztelődik. Mike (Patrick J. Adams) komoly állásajánlatot kap: befektetési bankárként dolgozhatna egy feltörekvő vállalatnál, ezzel pedig titkának terhét jó sokáig elfeledhetné. A srác kisebb hezitálás után el is kezd dolgozni, csakhogy első nagy üzleti dobásánál egyből jelentős konfliktusba kerül Harveyval – és bizony jó párszor meg is leckézteti egykori mentorát. A siker azonban nem tart sokáig, mert egy rossz egyezség után főnöke elküldi őt. Harvey a történtek ellenére lobbizni kezd Jessicánál, hogy újra vegyék fel Mike-ot, miközben két szövetségi beosztott, Sean Cahill (Neal McDonough) és Eric Woodall (Zeljko Ivanek) ráakaszkodik a cégre. Végül Louis (Rick Hoffman) rájön Mike titkára, ám csak akkor hajlandó tartani a száját, ha Jessica megadja neki azt, amire mindig is vágyott.
Ismét rengeteg szálon fut a cselekmény, ám, az előző évaddal ellentétben, most sokkal jobban össze lettek egyeztetve, ami leginkább annak köszönhető, hogy az alkotók nem akartak addig új sztoriba kezdeni, amíg a másikat be nem fejezték. Ezzel sokkal érthetőbbé és követhetőbbé váltak az események, ráadásul a nézők kíváncsiságát is sikerült megtartani. Új karakter is adódott bőven, de most rájuk is valahogy több idő jutott, ám közben a főszereplőknek is maradt elég terük, szóval egyáltalán nem lehetett zsúfoltság érzetünk, mint a harmadik szezonban – így kell ezt, kérem szépen!
Ha már szóba jöttek a karakterek, muszáj néhány szó erejéig a „régi motorosokra” kitérnem, mert azt hiszem, a negyedik szezon a változások korszaka, már ami a jellemeket illeti: Harvey egyre többször mutatja meg a gyengéd, érző oldalát, Mike néha annyira felbátorodik, hogy átesik a ló túloldalára, Rachel (Meghan Markle) és Katrina (Amanda Schull) pedig egyenesen imádnivalóvá váltak. A legtöbbet azonban most is Louis változott, akinek a személyisége ebben az évadban olyan ívet írt le, hogy én csak ámultam. Hiába nem ő a főszereplő, és hiába ő a szánalmas pasas, akin nevetnünk kéne, Aaron Korsh és csapata sokkal nagyobb munkát fektetett bele az ő jellemébe, mint bárki máséba, és nem hiába, mert a végeredmény egy rendkívül sokoldalú karakter. Bravó!
A Suits negyedik szezonja visszalendítette a sorozatot a normális kerékvágásba, és így bőven sikerült hoznia minőségében azt, amit megköveteltünk tőle. Nem egészen húsz nap múlva kezdődik az új évad – én már számolok vissza.
Szerző
-
Szerkesztő
Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.
Trackback/Pingback