Elérkeztünk a Trónok harca ismételten emblematikus számához, a nyolcashoz. A sorozat rajongói már tudják, hogy itt nem az utolsó epizód tartalmazza az igazi izgalmakat, hanem az utolsó előtti-előtti, és ez az ötödik évadban sincsen másképpen. A szálak végre összeérnek, a harcosok hadba vonulnak, és a kerék egyszer össze fog roppanni – csak győzzük kivárni.
Danynek el kell dönteni, hogy mi legyen a sorsa a két hirtelen megtalált rajongójának. Tyrion, mint Lannister, hatalmas ellenségnek számít, ám, ahogy az várható volt, a férfinak gyorsan sikerült megmutatnia, hogy bár termetre nem a legnagyobb, esze, bölcsessége és tapasztalata mindenkiével vetekszik. Nem messze Mereen városától Arya vált a Sokarcú Isten újabb katonájává, akinek mindent meg kell figyelnie, láthatatlanná kell válnia, és egyúttal el kell végeznie a munkát – ez a munka pedig még morálisan is helytálló.
Cersei-re igencsak rájár a rúd, mivel a Fővarjú tömlöcbe vetette, és addig nem hajlandó kiengedni az anyakirálynét, míg az be nem ismeri bűneit, ám a nőt nem abból a fából faragták, hogy csak úgy megtörjön, még akkor sem, ha saját rokonsága is fúrja őt – amúgy meg kicsit visszanyal a fagyi, de erről majd később. Sansa sincsen jobb helyzetben, hiszen Ramsay még mindig bezárva tartja őt, megmentője, Brienne pedig mit sem tud a lány szükségéről. Ám Bűzös valami olyasmit árul el Sansának, ami felébreszti benne a hitet.
Még mindig állítom, hogy kilenc epizód kevés ehhez a sorozathoz, tizenhárommal már sokkal inkább tudna működni, hiszen akkor kellő kibontást kaphatna minden karakter, mert a mostani epizódban is nagyon sokat ugráltunk, de mindenkiből csak kicsit kaptunk – de persze Havas Jonból ezúttal nem.
Cersei nagyon csúnyán megfizetett az áskálódásával, és nem mondom, hogy nem volt bennem egy kicsi szánalom iránta, azért jól esett, hogy az a manipulatív szörnyeteg, akivé vált ez egyszer pofára esett. Tyrion és Dany beszélgetését még elhallgattam volna a teljes epizód alatt, és ezerszer izgalmasabbnak tartottam, mint az utolsó jeleneteket. Remélem az utolsó epizódban még inkább beleláthatunk ennek a nem mindennapi párosnak a beszélgetéseibe.
Mert az epizód második fele kizárólag a Falon túliakról szólt, akik bizony nagy veszedelemmel néztek szembe. Azonban az epikusnak szánt harci jelenetekben én kicsit csalódtam, persze, holtak serege, ijesztőek, meg foszlanak és kék a szemük, de közel sem éreztem olyan lélegzetvisszafolytó szcénákat, mint a negyedik évad kilencedik epizódjában, mikor a Varjak a Vadak elől védték a Falat. Szinte minden tett kiszámítható volt, és az utolsó szcéna félelmetes lett a maga nemében, mégis annyira egyértelműre és kiszámíthatóra sikeredett, hogy az már nekem volt kínos.
Nem volt rossz a mostani epizód, közel sem, de a sorozat ismét beleesett a szokásos hibába: elaprózta a fontos dolgokat, és megint túl sokat akart egyszerre.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!