Nagyon furcsa hatást ért el nálam az Outlander évadzárója, ugyanis az epizódnak szinkronban sikerült kiakasztania (megint volt olyan jelenet, amin inkább áttekertem) és untatnia.
A történet a Jamie és Randall által „együtt töltött” éjszakát követő reggelen indít, mikor a testileg és lelkileg összetört Jamie kérése ellenére Randall nem öli meg a fiút, hanem szépen komótosan felöltözik, és elhagyja a cellát – pont időben, hogy belefusson a Murtagh-ék által a hátsó ajtón át beengedett marhacsordába, ami el is tiporja. A MacKenzie-klán tagjai ezután behatolnak a börtönbe, kimentik onnan Jamie-t, majd pedig, útközben Claire-t is felvéve, egy kolostorba viszik a fiút, ahol felgyógyulhat. Ugyan Claire rendbe teszi férje kezét, annak lelke látszólag gyógyíthatatlan sérüléseket szenvedett, Jamie pedig nem akar mást, mint meghalni – mi nézők pedig egy kis ízelítőt is kapunk abból, hogy miért, azt a bizonyos éjszakát bemutató flashbackek képében.
Talán kezdjük ott, hogy nem egészen erre számítottam ettől a résztől. Mikor Murtagh szeme a csordát látva felragyogott az előző epizód végén, utána pedig kijelentette, hogy van egy terve, azt hittem, a finálé nagy része majd Jamie megszöktetéséről fog szólni. Komolyan elképzeltem, hogy MacKenzie férfiak majd Odüsszeusz módjára felkötik magukat a marhák hasára, és úgy lógnak be a tömlöcbe, de nem. Egyszerűen csak hagyták, hogy a marhák berontsanak az épületbe, eltiporva Randallt – aki most számomra nem egészen tiszta, hogy meghalt-e. Ha igen, akkor eléggé lapos halála volt, nagyjából annyira lapos, mint Whitehallé az Agents of S.H.I.E.L.D.-ben (mondjuk Whitehallról még el tudom képzelni, hogy vissza fog térni). Ha pedig nem, akkor meg miért nem tettek erre utalást?
De lényeg a lényeg, Jamie az első öt percben megmenekült. Innentől jött az a rész, ahol hol untam az epizódot, hol nem bírtam odanézni. Az utóbbi szituáció természetesen a flashbackekre igaz, ugyanis köszönöm szépen, konszenzusos pasi-pasi szexet sem szeretnék látni, megerőszakolást némi lelki kínzással megtolva pedig végképp nem. Arról meg nem is beszélve, hogy Jack Randall himbilimbijét egyszer már láttam, és akkor sem voltam rá kíváncsi, úgyhogy nem kellett volna most másodszor is a képembe nyomni. Úgyhogy ezeken a jeleneteken nagyrészt szépen áttekertem.
Az unalmas részek az apátságban következtek. Értem én, hogy miért volt erre szükség a karakter fejlődését és a traumán való túllépést illetően, de gyerekek, én akkor is egy csomószor azt hittem, hogy mindjárt bealszok. Jamie nem eszik, Claire szenved, a MacKenzie fiúk szenvednek, Jamie meg akar halni, a főapát jófej, Claire hány, Jamie majdnem megöleti magát Willie-vel, Claire összeszedi magát, és beszél Jamie fejével. Nagyjából ezek a dolgok történtek, úgy negyven percre elhúzva. Pont úgy, mint a rétestészta. Esküszöm, a legérdekesebb az volt, amikor Claire Jamie kezét műtötte.
A befejezés, hát… Az kellőképpen happy. Nem mondom azt, hogy meglepett, mert piszok voltam, és belelestem, miről szól a második könyv, így tudtam, minek kell most történnie. Jamie és Claire felvetése az epizód végén érdekes, és kíváncsi leszek rá, hogy mit tud majd kihozni belőle a sztori. Emellett egyelőre úgy néz ki, hogy a második szezon teljesen másmilyen hangulatot fog hozni, ami, bevallom, kicsit felcsigáz.
Ami az évadot magát illeti, nagyon erősen indult számomra, az első felével tökéletesen meg voltam elégedve, leszámítva, úgy emlékszem, a midseason finálét, amit kicsit összecsapottnak, kicsit a saját ritmusából kiesőnek éreztem. Ehhez képest a szezon második fele szinte másból sem állt, mint a néző sokkolásából, kétszer annyi meztelenkedéssel, szexszel és erőszakkal, ami viszont már messze nem tetszett annyira. Nem tudom, hogy mennyit kell majd a második évadra várnunk – bár úgy tudom, már forgatják, úgyhogy én arra tippelnék, hogy talán megint augusztusban lesz a premier –, ám legalább majd addig is lesz időm eldönteni, hogy akarok-e továbbra is hetente írni erről a szériáról.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.