Már írtam a folytatásról. Írtam az élőszereplős filmről. Ám az eredeti sorozat eddig valahogy kimaradt, pedig az éppen tízéves Avatar korunk egyik legnépszerűbb és legmeghatározóbb amerikai rajzfilmsorozata, ami méltán vált kultszériává.
Az Avatar világa egy pán-ázsiai világban játszódik, amit négy nép, a Víz Törzse, a Föld Királysága, a Tűz Népe és a Levegő Nomádjai népesít be. Mindegyik nép bizonyos tagja, az úgynevezett idomárok, képesek irányítani a kultúrához kapcsolt természeti elemet, miközben létezik egy ember, az Avatar, akinek mind a négy elem fölött hatalommal bír, és akinek feladata, hogy fenntartsa a békét a négy nép, valamint az emberek világa és a szellemvilág közt. Az Avatar lelke, egy kijelölt ciklust követően, folyton más népnél reinkarnálódik, így tartva fenn az egyensúlyt. A történet kezdete előtt száz évvel azonban az Avatarnak, aki éppen a Levegőnomádok közé született, nyoma veszett, ezzel egy időben pedig a Tűz Népének hataloméhes vezetője lerohanta a többi nemzetet, elpusztítva a Nomádokat, rabigába hajtva a Föld Királyságának nagy részét, és ellehetetlenítve a Víztörzsek életét. A háború pedig még most, száz évvel később is zajlik.
Miután a Tűz Népe többször lerohanta őket, a férfiak pedig évekkel korábban távoztak, hogy részt vegyenek a háborúban, a Déli Víztörzs mára már nem áll többől, mint pár igluból, valamint egy maroknyi asszonyból és gyermekből. Itt él a testvérpár, a tizenöt éves, fontoskodó Sokka, és húga, a tizennégy éves Katara, aki a törzs egyetlen megmaradt vízidomárja. Egy nap, ahogy a jégtáblák közt horgásznak, Katara dühében elveszti uralmát hatalma felett, és véletlen a felszínre hoz egy jégtömböt. Ám ez a tömb több annál, mint aminek először látszik, hiszen ebben pihent az utóbbi száz évben Aang, az Avatar, valamint állati társa, a repülő bölény, Appa.
Aang azonban még csak – gyakorlatilag – tizenkét éves, gyerekes, felelőtlen, és mindössze csak születési elemét, a levegőt uralja. A világnak azonban szüksége van az Avatarra, így hát Aang, Katara és Sokka útra kell, hogy elmenjenek az Északi Víztörzséhez, ahol remélik, tanárt találnak Aangnak – és Katarának –, aki felkészítheti út a Tűz Urával szembeni harcra. Útjukat számos veszély nehezíti, legfőképpen a Tűz Urának kegyvesztett fia, Zuko, aki nagybátyjával, Iroh-val kering a világban az Avatart kutatva, ugyanis csak akkor térhet vissza hazájába, ha elfogta a négy elem mesterét.
Tudom, ez most jó hosszú történet-összefoglalás volt – pedig éppen csak a felszínt kapargattam –, de higgyétek el, ennyi kell ahhoz, hogy alap szinten érthető legyen, mi is zajlik itt.
Elég komplex kérdés, hogy miben is rejtőzik a sorozat sikere – talán leginkább abban, hogy mindenből vett egy kicsit, és azt olyan gyönyörűen összemixelte, hogy azt tanítani kellene. Erősen merített a keleti kultúrákból (mint már említettem, az egész sorozat egy pán-ázsiai világban játszódik, ahol a Tűz Népe Koreának/Japánnak felel meg, a Föld Királysága Kínának, a Víztörzsek az eszkimóknak, a Levegő Nomádjai pedig a tibeti szerzeteseknek), és főleg azok filozófiájából, amit megfűszerezett még egy cseppnyi anime-hatással (ami miatt sajnos többen is, hibásan, animének titulálják a szériát). Ám eközben mégiscsak az amerikai hatás érvényesül, mint a narrációban, mind az animációba. Figyelemre méltó az egyensúly a komolyság és a humor közt is: bár a sorozat sokszor nagyon súlyos történetet mesél el (visszatérő elemek az elnyomás, a népirtás, a családon belüli erőszak, az identitáskeresés), mégsem fél nevetséges poénokat, mellékszálakat bevinni a narrációba.
Bár már az első szezonnak is nagyon szép az íve, sőt, akinek a szívét nem töri össze a duplarészes finálé, az vagy hazudik, vagy nincs is szíve, ám ez mégiscsak a bevezetés. Ahogy haladunk előre a történetben, úgy nyílik ki egyre jobban a világ, úgy változnak a nézeteink, és úgy fejlődnek a szereplők is. De erről majd bővebben a további cikkekben.
De visszatérve az első szezonra, a nyitánytól a fináléig tartó történetív a trió útját meséli el a Déli Sarkkörtől az Északiig, keresztül a Föld Királyságán, bár anélkül, hogy annak több, nagyon fontos pontját érintenék (például a fővárosba, Ba Sing Sébe majd csak a második szezon második felében ér el a banda). Útközben a főszereplők érdekes figurák hosszú sorával találkoznak, mint például egy elit harcos csapattal, ami csakis lányokból áll, dezertált Tűz Népe katonákkal, a tűz Népének folyton keresztbe tevő, az erdőben lakó árva gyerekekkel, és szűklátókörű tanárokkal, akiket meg kell arra tanítani, hogy a lányok is éppen olyan jó harcosok, mint a fiúk.
Ezt nem is csavarnám tovább: az Avatar egy mestermű, amit mindenkinek egyszer meg kéne néznie. De ha erről most még nem is sikerült minden olvasót meggyőznöm, nos, akkor még vár rám két cikk, amiben tovább próbálkozhatok.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
