A múlt heti lehengerlő epizód után a Penny Dreadful szusszanni hagyja nézőit. A sorozat egy ó másik, egészen új arcát mutatja, és bár nincs benne annyi izgalom és sötétség, azért kiválóan lehet szórakozni rajta.
Bármilyen hihetetlen, a humor határozta meg leginkább az eheti részt. Victor arra készül, hogy bevezesse Lilyt a társasági életbe, ehhez azonban nem csak az illemet kell tudni – jó, ha az embernek megfelelő ruhája is van. Mivel ez idegen terület a fiatal doktornak, Vanessától kér segítséget. A vásárlási jelenet egészen zseniális. Mindkét karakter kifordul kissé önmagából, vagyis inkább elfelejtik egy időre, hogy horror-sorozatban szerepelnek. Victor lányos zavarában dadog, össze-vissza beszél, és megfizethetetlen arcokat vág, amikor Vanessa viccelődik vele. Mert Vanessa viccelődik! Az első évadban volt a karakterben valami kis játékosság, de úgy nézett ki, hogy minden humorérzékét elveszítette Mina halálával és a boszorkányok támadásával. Viselkedése, főleg az előző epizód tükrében, egészen meglepő, de a jó értelemben.
Aztán ott van Ethan, akinek szintén volt pár nagyszerű pillanata. Először is hihetetlen eleganciával rázza le magáról Hekatét, aki megpróbálja elcsábítani (Evelyn és Sir Malcolm mintájára). Úgy beolvasnak a túlbuzgó boszinak, hogy azt öröm nézni. Ethannak ezek után Sembenével is van egy-két jó jelenete, ami megint csak ellent mond az eddig tapasztaltaknak. Sembene karakterében pont az a pláne, hogy ritkán tűnik fel, vagy beszél, de amikor mégis, akkor annak súlya van. Ehhez képest most együtt mosogat és sütöget a farkasemberrel. Nahát.
Dorian Gray sem marad ki a szórásból, ő ping-pongos randira megy Angelique-kel, a transznemű utcanővel. A helyzet már önmagában is szürreális (konkrétan ping-pongoznak, ráadásul Angelique ronggyá veri Doriant), de erre még ráerősít a kiváló színészi játék.
A események romantikus oldalát a szörny (Caliban/John Clare) adja, aki új munkahelyén Laviniával, a tulajdonos vak lányával ismerkedik. Továbbra sem túl érdekes John küzdelme az életigenlésért, az viszont meglepő csavar, hogy mégsem Lilyért epekedik. Így Victornak is kijut a bimbózó szerelemből, és nem mellesleg egy-két emancipációs kérdés is felmerül, ezekre érdemes odafigyelni.
Az epizód egyetlen igazán sötét vonulata a vége fele bontakozik ki, amikor a boszorkányok megtámadják a Malcolm házat. Bár a feszültség a rejtőzködő boszikkal szépen építkezik, nem egészen világos, hogy mi a betörés célja. Evelyn most már sokadszorra adja ki a parancsot, hogy fogják el Vanessát, és mindig hozzáteszi, hogy a többieket nyugodtan öljék meg, és mégsem történik semmi komoly. Vanessa elveszít egy hajtincset, de egyébként egy karcolást sem szenved el senki. Ez egyrészt elég hihetetlen – ha a boszik tényleg olyan hatalmasak, hogyhogy nem ölnek meg legalább egy ellenfelet, ha másért nem, a pszichológiai hadviselés kedvéért –, másrészt pedig kezd repetitív lenni, pedig ez még csak a negyedik rész. És miért menekülnek el azonnal, ahányszor Vanessa megszólal az ördög nyelvén? Nem kéne számítaniuk már erre? És nem kéne útközben mondjuk ritkítani a csapatot, ami szembeszáll velük?
Evelyn tettei egyelőre elég randomnak tűnnek. Elcsábítja Sir Malcolmot, van Vanessás vudu babája, és rendszeres időközönként elküldi a lányokat, hogy kellemetlenkedjenek a ház körül – látja valaki ebben a gonosz nagyszabású és ördögi tervét? Remélhetőleg az elkövetkező epizódokban fény derül rá, legalább részben.
Szerző
-
Korábbi szerkesztő
Lélekben nyugdíjas angol öregúr, félig vulkáni – suttogó falak és nyikorgó ajtók rajongója. Álommunka: Superman és/vagy nagymama szelleme.