Gene Roddenberry Andromédájának ötödik és egyben utolsó évada sok meghökkentő pillanatot tartalmazott, ám közel sem úgy, ahogy a készítők eredetileg elgondolták. Sokkolóan bárgyú szereplők, elnagyolt hőskomplexus, érhetetlen világrend – mi lett belőled, drága Androméda?
A negyedik évad végén a Felkelő Androméda teljes legénysége kész volt az életét áldozni az Arkology lakosaiért. Dylan Hunt kapitány (Kevin Sorbo), mint a frissen megtalált paradine sem képes megmenteni a számára fontosakat: Romie (Lexa Doig), megsemmisült, míg Rhade-t (Steve Bacic) körbezárták, Harpert (Gordon Michael Woolvett) magógok üldözik, míg Beka (Lisa ryder) szintén a halálán van. Ám sikerül Trance-nek (Laura Bertram) és Dylannek közösen megoldást találnia, és átkerülnek a Seefra rendszerbe, ami csupán egy bolygóból áll, és a hol a körülmények pont annyira rózsásak, mint mikor még Dylan és a Felkelő Androméda egy Nap fogásában keringett.
A csapat nagy része úgy-ahogy emlékszik korábbi életükre: Rhade kesereg frissen megtalált és elvesztett szerelme után, Beka megpróbál valami jót tenni, Harper pedig Romie utáni hiányában létrehozta Doyle-t (Brandy Ledford), addig azonban Trance elvesztette minden emlékét és új alakban került ismételten elő a hajó fedélzetén. Ahhoz, hogy az univerzumban és minden párhuzamos világban végre rend legyen, előbb meg kell találni a kiutat a Seefráról, és le kell győzni a Sötétséget, ami ezúttal különös képben bukkan fel ismét.
Amit a sorozat az elmúlt négy évadban – de különösen az első kettőben – felépített, azt az ötödik lépésről-lépésre lerombolta. A már megszokott és még mindig jól működő karaktereket egyszerű jellemskiccekké degradálták le az alkotók, így a korábbi legénységi tagok csupán elnagyolt jellemvonásokként kerültek elő, nem pedig a már jól megszokott, komplex karakterekként. A szokásos Dylan-központúság természetesen most sem maradt el, bár ezúttal annyit enyhült a dolog, hogy nem csókolt meg minden epizódban újabb hölgyeményt, ugyanakkor a hirtelen a szereplőre nehezedő ősi vezetői szerepről semmi valódi nem derült ki, ahogy nem is hatott ez különösebben a kapitány jellemére sem.
Az évad huszonkét epizódja igencsak híján volt a logikának, és sajnos a legtöbb esetben az események azért úgy következtek be, ahogy, mert az írók így gondolták, nem pedig az értelmes döntések, a logika, vagy a szereplők jelleméből fakadó tettek okán. A háttérmagyarázat, mely valamelyest használható válasznak bizonyult Trance kilétét illetően nem kapott megfelelő alapozottságot, és ha komolyabban visszatekintünk az első évadban történtekre – és miért is ne tennénk? –, akkor bizony rá kell döbbenni, hogy ez a magyarázat vérszegény, hibás, összecsapott, és átgondolatlan.
A Felkelő Androméda, és kezdeti legénysége, a jó Dylan, az erős Beka, az őrült Trance, a zseni Harper, a mélabús Tyr, és a lelki vezető Rev örök kedvenceim maradnak – ám kizárólag a második évadig bezárólag. Sajnálatos, hogy ez a minőségbeli romlás történt egy ilyen kivételes sci-fi sorozattal, mint az Androméda. Sok közös utat jártunk be, a galaxis hihetetlenül csodás és misztikus helyeire vezette el a nézőt Roddenberry víziója, ám valahol mégis félresiklott az egész. Nagyon nagy kár érte.
Szerző

-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!