Oldal kiválasztása

Gene Roddenberry Andromédájának ötödik és egyben utolsó évada sok meghökkentő pillanatot tartalmazott, ám közel sem úgy, ahogy a készítők eredetileg elgondolták. Sokkolóan bárgyú szereplők, elnagyolt hőskomplexus, érhetetlen világrend – mi lett belőled, drága Androméda?

andromeda.s05.4

A negyedik évad végén a Felkelő Androméda teljes legénysége kész volt az életét áldozni az Arkology lakosaiért. Dylan Hunt kapitány (Kevin Sorbo), mint a frissen megtalált paradine sem képes megmenteni a számára fontosakat: Romie (Lexa Doig), megsemmisült, míg Rhade-t (Steve Bacic) körbezárták, Harpert (Gordon Michael Woolvett) magógok üldözik, míg Beka (Lisa ryder) szintén a halálán van. Ám sikerül Trance-nek (Laura Bertram) és Dylannek közösen megoldást találnia, és átkerülnek a Seefra rendszerbe, ami csupán egy bolygóból áll, és a hol a körülmények pont annyira rózsásak, mint mikor még Dylan és a Felkelő Androméda egy Nap fogásában keringett.

A csapat nagy része úgy-ahogy emlékszik korábbi életükre: Rhade kesereg frissen megtalált és elvesztett szerelme után, Beka megpróbál valami jót tenni, Harper pedig Romie utáni hiányában létrehozta Doyle-t (Brandy Ledford), addig azonban Trance elvesztette minden emlékét és új alakban került ismételten elő a hajó fedélzetén. Ahhoz, hogy az univerzumban és minden párhuzamos világban végre rend legyen, előbb meg kell találni a kiutat a Seefráról, és le kell győzni a Sötétséget, ami ezúttal különös képben bukkan fel ismét.

andromeda.s05.1

Amit a sorozat az elmúlt négy évadban – de különösen az első kettőben – felépített, azt az ötödik lépésről-lépésre lerombolta. A már megszokott és még mindig jól működő karaktereket egyszerű jellemskiccekké degradálták le az alkotók, így a korábbi legénységi tagok csupán elnagyolt jellemvonásokként kerültek elő, nem pedig a már jól megszokott, komplex karakterekként. A szokásos Dylan-központúság természetesen most sem maradt el, bár ezúttal annyit enyhült a dolog, hogy nem csókolt meg minden epizódban újabb hölgyeményt, ugyanakkor a hirtelen a szereplőre nehezedő ősi vezetői szerepről semmi valódi nem derült ki, ahogy nem is hatott ez különösebben a kapitány jellemére sem.

Az évad huszonkét epizódja igencsak híján volt a logikának, és sajnos a legtöbb esetben az események azért úgy következtek be, ahogy, mert az írók így gondolták, nem pedig az értelmes döntések, a logika, vagy a szereplők jelleméből fakadó tettek okán. A háttérmagyarázat, mely valamelyest használható válasznak bizonyult Trance kilétét illetően nem kapott megfelelő alapozottságot, és ha komolyabban visszatekintünk az első évadban történtekre – és miért is ne tennénk? –, akkor bizony rá kell döbbenni, hogy ez a magyarázat vérszegény, hibás, összecsapott, és átgondolatlan.

andromeda.s05.2

A Felkelő Androméda, és kezdeti legénysége, a jó Dylan, az erős Beka, az őrült Trance, a zseni Harper, a mélabús Tyr, és a lelki vezető Rev örök kedvenceim maradnak – ám kizárólag a második évadig bezárólag. Sajnálatos, hogy ez a minőségbeli romlás történt egy ilyen kivételes sci-fi sorozattal, mint az Androméda. Sok közös utat jártunk be, a galaxis hihetetlenül csodás és misztikus helyeire vezette el a nézőt Roddenberry víziója, ám valahol mégis félresiklott az egész. Nagyon nagy kár érte.

andromeda.s05.3

Szerző

Catleen
Catleen
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.