A trailer után kicsit szkeptikusan álltam hozzá a legújabb Mad Max mozihoz, ám a film minden előzetes vélekedésemet megcáfolta és egy olyan pörgős, tátott szájjal nézős, és ámulós két órás mozi élményben volt részem!
Max Rockatansky (Tom Hardy) démonaival küzdve egyszerre menekül a holtak és az élők elől, ám utóbbiak mégis megtalálják, elhurcolják, rabláncra verik, információkat vésnek a hátába és billogot sütnek a nyakába. Teszik mindezt követői Halhatatlan Joe-ért (Hugh Keays-Byrne), aki a Várnak nevezett terület tejhatalmú ura, aki annyira fanatizálta a körülötte lévő embereket, hogy azt bármely diktátor megirigyelte volna. Ám ebben az időszakban már nincsenek államok, ahogy államfők, demokrácia vagy rend sincs, csak az abszolút hatalom és az abszolút anarchia.
Joe szállítmányát vezető Furiosa azonban nem hajlandó tovább engedelmeskedni, és lelép a szállítmánnyal. Ezt persze Joe nem tűrheti, így a közeli két szövetségesét, és valamennyi katonáját hadba hívva elindul a nőért, miközben Maxet egy Nux (Nicholas Hoult) nevezető háborús fiú használja fel vérzsákként. De Maxet más célok vezetik, őt nem érdekli dicsőséges út a Valhallába, vagy a Joe iránti tisztelet, mert Maxet csakis a túlélés foglalkoztatja. A száguldás pedig ekkor veszi igazán kezdetét.
Aki egy agyatlan akciófilm és egy road movie keverékére számít, az bizony csalódni fog a Mad Max: A harag útjában, ám aki egy valódi poszt apokaliptikus világra kíváncsi, ahol a logika bizonyosan működik, ahogy az eltorzult emberi faj maradékában is akad valami szerethető, az bizony imádni fogja ezt a filmet. Természetesen az akció szcénák tölti ki a kétórás mozi nagy részét, viszont ezekben minden szereplő a helyén van, motivációjuk lassan és okosan bontakozik ki, a felhasznált tárgyak és járművek pedig nem csak látványosak, hanem hatékonyak is – mert bizony van értelme azoknak a tüskéknek, meg a dárdáknak is!
A látványvilág és a színek kezelése fantasztikus, a domináló sivatagi sárgás képi világot olykor megtöri egy kis mocsár kék, vagy valami olyan áthatolhatatlan szürkeség, ami mind a szereplőkbe, mind a nézőkbe belefagyasztja a szuszt – de szerencsére a készítők olykor hagytak egy levegővételnyi szünetet, persze csak annyit, hogy a néző vérnyomása és adrenalin szintje ne verdesse az egeket. Misplaceddel közösen néztük meg a filmet, és megegyeztünk, hogy bizony az első három film sehol sincs a mostanihoz képest, illetve hogy nem kell nekünk a Halálos iramban-filmek agyon nitrózott autócsodái, mi bizony tüskés-gépágyús rozsdás darabokat kérünk, természetesen önoltóval!
Az emberi mitológiai és pop kulturális elemek összemosása pazar, ezáltal a mostani időket még messzebbre vitték a Mad Max jövőbeli, széthullott társadalmától, ahol a föld savas, az emberek genetikai hibák sorozatával születnek a nukleáris szennyezéstől, és ahol egy vezető elhitetheti az emberekkel, hogy ha rászoknak a vízre, az bizony ártalmas lesz nekik.
A karakterekre ugyan nem marad sok idő a filmben, ám az a kevés is elegendő, hogy kiderüljön, bizony velük is eleget foglalkoztak az alkotók, és sokkal többek egyszerű skicceknél. Max mogorvasága mögött bölcsesség és bűntudat rejlik, Furiosa keménysége szeretetet és reményt rejt, míg Nux önpusztító és nemtörődöm viselkedése egy áldozatkész és okos fiút takar.
A Mad Max: A harag útja megmutatta, hogy jó akciófilmet bárki tud forgatni, ám zseniálisat, ami okos, logikus és még komoly társadalomkritikát is tartalmaz, már nagyon kevesen, a kevesek egyike pedig George Miller névre hallgat.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
Trackback/Pingback