Az első évad egy nagyon szép nyitánya volt a sorozatnak, a második pedig tovább emelte a színvonalat, ám a szezon közepén távozott Robert Hewitt Wolfe magával vitte ezt a színvonalat, ami ugyan kitartott a második évad végéig, de a harmadikra már nem jutott belőle, ez pedig igencsak meglátszik.
Most, hogy a Csillagközösség végre ismét feléledni készül, miközben egyre több faj és bolygó dönt úgy, hogy csatlakozik a korábban mindent irányító és összefogó szervezethez, azt hihetnénk, hogy a Felkelő Androméda legénysége megpihenhet, ám különös fordulatok, előre eltervezett sorsok, és árulók kísérlik meg szétzilálni az új rendet, és a világot ismételten káoszba taszítani.
A különös idegenek, akik egy másik dimenzióból érkeztek elrabolták Bekát (Lisa Ryder) és Tyrt (Keith Hamilton Cobb), akik kiszabadításában majdnem odaveszett a hajó is. A mentőakció sikerességéhez nagyban hozzájárult Trance (Laura Bertram) ismerete a jövőről, és az az aprócska tudás, amivel a meg nem határozott fajhoz tartozó lány rendelkezik – meg persze szükség volt Harper (Gordon Michael Woolvet) zseniális elméjére és egy kisebb fajta bombára is. Ennek köszönhetően Dylan Hunt (Kevin Sorbo) sikeresen leállította az idegenek erőművét, amiért egy különös tárgyat is kapott cserébe. Ugyanakkor Beka és Tyr olyan dolgokon mentek keresztül, ami alapjaiban változtatta meg hozzáállásukat a másikhoz, illetve világfelfogásukat is.
A csapatnak nincsen sok ideje a sebeit nyalogatni, mivel Beka bácsikáját a közelgő választások előtt egy bérgyilkos megtámadja, ám a férfi mégis életben marad, és ahhoz, hogy a Csillagközösségben helyreálljon a rend, Dylannek kell utánajárnia a dolognak. Később egy halottnak hitt majd1 háromszáz éves legénységi tag támadásokat intéz a hajón belül, és a közösségen kívüli fajok pedig tömegpusztító fegyverek előállításán dolgoznak. Ám a legnagyobb veszélyforrást mégsem a közösségen kívül kell keresni.
A sorozat készítői visszatértek a kezdetekhez és ismételten epizodikussá alakították át a harmadik szériát – csak úgy, mint az első. De ezt, azok után, ami a második évad fináléjában történt én visszalépésnek tekintem, mivel az ott megkezdett, és igen precízen felépített világot egy az egyben elfelejtették, és többet nem is nagyon pedzegették – pedig a korábban bevitt misztikus szálak, mint a Motor, a sötét istenség, vagy Trance kiléte igazi kuriózummá tették ezt a sci-fi sorozatot.
Trance-ről azonban sikerült valamivel többet megtudni, mikor egy különleges epizódban az ő szemszögéből láthattuk az univerzumot – na, meg minden másik dimenziót is, ahova csak el tudott jutni kedvenc lila lányunk. Ugyanakkor ezt is sikerült teljesen Dylan-központúnak beállítani, ami amúgy a sorozat igazi hibájává vált epizódról-epizódra. Értem én, Dylan a mindenség, és a tökéletesség ura, de akkor miért is halmoz hibát hibára, illetve miért nem veszi észre, hogy legénysége szenved?
A harmadik évad a szereplő gárdában is változást hozott, és a kiszálló személy magával is vitte a sorozat utolsó varázsát is – meg a logikát, a hű cselekményszálat, és a karakterekből fakadó motivációt. Kár, mert az Andromeda, a maga első és második évadával egy különleges helyet foglal el a szívemben, ám oda a harmadiknak, és az utána következő kettőnek már nem jutott hely.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
