Nem nézem a Trónok harcát – leginkább egyszerűen azért, mert bár tudom, hogy nagyon magas minőséget képvisel, nem hiszem, hogy képes lennék lelkileg elviselni ezt az erőszakot, ami (tudtommal) ott zajlik. Erre most jött ez a rész, aminek hatására komolyan meg kellett kérdeznem magamtól: az Outlandert akkor meg miért is nézem pontosan?
Claire mindent megtesz, hogy kiszabadítsa Jamie-t – először is felkeresi férje börtönének parancsnokát, ám ezzel csak annyit sikerül elérnie, hogy a parancsnok kiadja neki Jamie személyes tárgyait. A Claire-t segítő klántagok viszont már többre mennek: megtudják, hogy a parancsnok minden nap egy órát tölt vacsorázással és bibliaolvasással, amikor nem lehet zavarni, ami pedig lehetőséget ad nekik a támadásra. Jamie-t eközben szó szerint a bitófáról mentik meg – közvetlen azelőtt, hogy lelöknék az emelvényről, jön a parancs, hogy napolják el kivégzését. A férfi azonban ennek egyáltalán nem örülhet, hiszen a haladék oka nem más, mint a börtönbe érkező Jack Randall, aki személyes küldetésének tekinti, hogy halála előtt megtörje Jamie-t.
Nem fogok hazudni: nem láttam száz százalékában ezt a részt, mert egyszerűen nem bírtam. Egy bizonyos ponton kénytelen voltam lekicsinyíteni a lejátszó ablakát és eldugni a képernyő sarkába, hogy a hangot halljam, és nagyjából tudjam, mi történik, de ne lássam, mert arra egyszerűen már képtelen voltam. Az epizód nagy része már a felesleges kategóriába eső erőszak és kicsavart, beteges szexualitás, amit én már egy kábelcsatornától is soknak tartok.
A probléma – mind az én, mind a főszereplők problémája – természetesen Jack Randall. Azt eddig is tudtuk, hogy a pasi beteg, de ez most új magasságokba emelkedett. Randall nem csak szadista, hanem szexuális kicsavarodottsága is túlmutat azon, hogy megpróbálta megerőszakolni Jennyt, és az a legborzalmasabb, hogy ezt a két dolgot előszeretettel keveri is. Ő volt az oka annak, hogy képtelen voltam a képernyőre nézni, és az a baj, hogy az epizódnak legalább a fele arról szólt, hogy kínozza előbb Jamie-t, majd pedig Jamie-t és Claire-t együtt, mint testileg, mint lelkileg. Ezen jelentek alatt nem egyszer felmerült bennem, hogy most lekapcsolom a filmet, és többet a közelébe sem nézek. Én értem, hogy mi célja van ennek a történetben – csak éppen úgy érzem, hogy a készítők ezen a ponton már eljutottak abba a tudatállapotba, ahol ezeket a brutális, naturalista jeleneteket csakis a közönség sokkolása – és bevonzása – céljából teszik bele a sorozatba.
Randall szemétkedésein kívül gyakorlatilag nem sok minden történt az epizódban: Claire próbálja megszervezni Jamie kiszabadítását – nem sok sikerrel –, Jamie pedig nem hajlandó megtörni. Persze, mindez a következő epizódot, az évadzárót készíti elő, de önmagában, ha kivesszük a rengeteg kínzást a sztori harmatgyenge (vagy csak én nem tudtam odafigyelni az apró nüanszokra a kínzástól).
Összességében: nem tetszett ez a rész, mondjuk leginkább azért, mert nagyon, nagyon kívül esett a komfortzónámon. Ettől függetlenül persze el tudom képzelni, hogy sokaknak nagyon tetszhetett, és ezt tiszteletben is tartom. És most már csak arra leszek kíváncsi, mit hoz a finálé.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
