Egy részre vagyunk hát a Flash első évadfináléjától. Van az a típusú rajongó, akinek egyszerűen nem lehet megfelelni, mert mindenben csak a hibát látja. Én ennek általában az ellenkezője vagyok, mégis, a Rogue Airt a legnagyobb jóindulattal sem lehet kielégítőnek mondani. Viszont az is igaz, hogy volt néhány igazán nagy pillanat.
A történet szerint Dr. Wells valamilyen okból kifolyólag elkezdi újratölteni a részecskegyorsítót, így a Flash csapatának alig harminchat órája van, hogy kimenekítse a cellákban raboskodó öt gonosztevőt. A feladat nem egyszerű, a rendőrség nem segít, így végső elkeseredésében Barry Leonard Snarthoz fordul. Ahogy azt várni lehet, a dolog nem sül el valami jól és a meta-humánok megszöknek. A zökkenő után nem sok idő van a kesergésre, mert Wells visszatér a gyorsítóhoz, hogy befejezze, amit elkezdett. Barry ellene is társakkal készül, ám második nekifutásra inkább szuperhősöket hív.
Kezdjük a problémákkal. Elég magas volt az egy részre jutó logikai bukfencek száma, ami jó sokat elvett az élményből. Például: hogyan lehetett összeengedni az öt bezárt gonosztevőt egy légtérbe? Miért nem voltak leszedálva az egész út során? És persze újra felmerült az évad eleje óta megválaszolatlan kérdés: hogyan tarthattak fogva emberi lényeket egy ici-pici cellában, ahol se ágy, se bútorok, se vécé nincsen? Az egész problémakör tele van lyukakkal, ráadásul lefoglalta az epizód menetidejének nagy részét. Barryék sokat szenvednek azon, mit kéne csinálni, meddig lehet elmenni, hogy életeket mentsünk, aztán az egésznek nagyon hirtelen és nagyon előrelátható módon van vége.
És közben senki sem foglalkozik az eredeti konfliktussal: Dr. Wells-szel. De komolyan, ahhoz képest, hogy ő volt az évad főgonosza, elég keveset szerepel a Rogue Airben. Feltűnik a rész elején, aztán a végén beugrik harcolni egyet, és ennyi. Mi több, egyáltalán ki sem derül, mi volt a terve. Innen lehet sejteni, hogy ez a kör még nincs lefutva, így azonban az epizód története mondhatni sántikál.
Ó igen, és Eddie-t megtalálják. Annyira jelentéktelen szegény, hogy azt a pár, tragikus szerelmes jelenetet is sajnálja tőle az ember. Nem úgy viszont a többi mellékszereplő! Cisco és Lisa (Snart húga) dinamikája valami isteni volt, zseniális comic relief, mint mindig. Snart és a többi gonosztevő is jól működött együtt, elegáns módon, pár perc leforgása alatt megszülettek az alapok egy későbbi szupergonosz-csapat felállásához.
A csúcspont egyértelműen az Íjász és Tűzvihar feltűnése volt. Nem tudom, Oliver hogyan talált rá időt és lehetőséget, hogy átruccanjon Nanda Parbatból, de ezen a ponton nem is érdekelt. A három hős rendesen ellátta Wells baját – a csata bár rövid volt az én ízlésemnek, de voltak benne kifejezetten jó ötletek. Csak hab a tortán, hogy Barry korábban utalást tett egy eltűnt tesztpilótára, aki csakis Hal Jordan, vagyis a leendő Zöld Lámpás lehet. Még a végén kiderül, hogy nem kell nyugdíjas korunkig várni az Igazság Ligájára!
Mindent összevetve azért belátható, hogy a Flash utolsó néhány része nem tartozik az évad legerősebbjei közé, amiért nagy kár. Ennek ellenére a sorozat maga mindenképp dicséretet érdemel: a színészekre alig lehet panasz és az alapanyaggal is elég jól bánnak a készítők. Az itt-ott egyenetlen minőségtől eltekintve nagyon meg lehet szeretni a történetet, és ki tudja, talán az utolsó rész még meglep minket!
Szerző
-
Korábbi szerkesztő
Lélekben nyugdíjas angol öregúr, félig vulkáni – suttogó falak és nyikorgó ajtók rajongója. Álommunka: Superman és/vagy nagymama szelleme.
