Az előnye annak, ha egy könyvből egy egész évados sorozatot csinálnak az, hogy mindenre jut bőven idő. A hátránya viszont az, hogy nem biztos, minden epizódra jut elegendő izgalom. Az Outlander is ebbe az utóbbi hibába esett most bele, ritka unalmas epizódot produkálva.
Miután megtudja, hogy a vöröskabátosok foglyul ejtették Jamie-t, Claire útra kel, hogy megkersse férjét – Jenny is vele tart, hogy nyomkövetői tudásával segítsen a kutatásban. Nemsokára rá is bukkannak a férfiak fogva tartóira, azonban Jamie nincs a rabok közt. A két nő ekkor csellel foglyul ejt egy angol katonát, aki ugyan állítja, hogy semmit sem tud Jamie-ről, az általa szállított egyik levélből kiderül, hogy a férfi megszökött az angoloktól, amiről viszont eredeti letartóztatóin kívül senki sem tud. Jenny széttépi a levelet, és miközben a két nő azon vitatkozik, hogy mihez kezdjenek a katonával, megjelenik Murtagh, és megöli az angolt. Ezután Jenny visszatér Lallybroch-ba, Claire pedig továbbindul, hogy Murtagh segítségével ráleljen Jamie-re, aki valószínűleg valahol a felföld szívében bújkál. Azonban Murtagh stratégiája valójában nem az, hogy ők találják meg Jamie-t, hanem az, hogy lehetőséget adjanak a férfinak arra, hogy ő találja meg őket.
Igazából nincs baj ezzel a résszel, leszámítva azt, hogy baromi unalmas volt. Nem viccelek, többször néztem, hogy mennyi van még vissza belőle, hogy aztán csalódottan konstatáljam, hogy még vagy huszonöt perc. Az epizód fele gyakorlatilag arra megy el, hogy Claire és Murtagh a felföldön utazgat, és mindenféleképpen próbálja felhívni magára figyelmet – énekléssel, táncolással, gyógyítással, tenyérjóslással… Ami egy max ötperces montázs képében még elmegy, csakhogy ebben a részben, egy totál felesleges vándorcigányos epizóddal megtoldva, ezt vagy húsz-huszonöt percig húzták, én meg már majdnem bealudtam.
Ezt ellensúlyozza, hogy legalább az elején volt egy jó kis erős női duónk, ahol mondjuk néha kicsit túllőttek a célon a készítők – erről majd még később –, ahol a két hölgynek sikerült bebizonyítania, hogy még egy ennyire patriarchális korban is képesek érvényesülni, és nem csak háziasszonyként, hanem igazi amazonként is. Ezt ellensúlyozza kissé Dougal megjelenése az epizód végén, aki eddig sem volt egy szimpatikus karakter, most viszont minden eddigi szemétségén túltesz. A pasas önző, szívtelen, együttérzésre képtelen, és rögeszmésen ragaszkodik az ideáihoz – és még az sem érdeklik, ha útban ezek elérése felé semmibe veszi pár ember akaratát és érzéseit, főleg ha azok nők.
Mást sokkal többet igazából nem tudok elmondani erről a részről (mondom, az első tíz és az utolsó öt percet leszámítva rettentő unalmas volt – bár legalább Claire tud énekelni), így hát most rátérnék arra a jelenetre, amire nagyon haragudtam – avagy nem telhet el úgy egy Outlander-epizód sem, hogy valaki ne villantson kebleket, ha kell, ha nem.
Miközben Jamie fogva tartói után kutatnak, Claire és Jenny megállnak kicsit, hogy könnyítsenek magukon – csakhogy ez mindkettejük számára mást jelent. Ugyanis Jenny lazán előkapja a mellét és fejni kezd, természetesen premier plánban. Na, már most, persze, most szült, teljesen természetes, amit csinál – itt lenne az ideje, hogy szoptasson, de nincs ott a gyerek, hát valahogy meg kell oldania. De – mert itt jön a szokásos de – ha szoptatott volna az epizódban, azzal nem lett volna semmi bajom. A szoptatás tényleg egy természetes dolog, kapcsolat anya és gyermeke közt, amiben nincsen semmi szexualitás. Viszont, ismétlem, Jennynél nincs ott a gyerek, nem kell megetetnie, így tehát lazán ki lehetett volna hagyni ezt a jelenetet, mert igazi funkciója nincs. Legalábbis azt leszámítva, amit már mondtam: minden részbe kell egy mellvillantás.
És ezért is akadtam ki annyira erre a jelenetre: a mell alapvetően nem szexuális szerv, mégis úgy kezeljük. Egy anya melle még annyira sem szexuális, mint egy szétszilikonozott cicababáé, aki a reklámplakáton feszít. Ám az Outlander most sikerült összehoznia azt, hogy pont a szoptatást felhasználva kifogásként szexuális tárgyat csináljanak Jenny melléből, aki hosszú snitteken keresztül nyomogatta a keblét, előbb az egyiket, aztán a másikat. Emberek, miért kellett ez? Úgy értem, azon kívül, hogy a férfiaknak legyen mire csorgatnia a nyálát?
Szóval ismételten színvonalas volt ez az epizód, csak éppen rettentő unalmas és vontatott. Ezt ellensúlyozandó viszont úgy néz ki, a jövő héten egy durva részt kapunk, amiben még Jack Randall is visszatér.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
