Már régóta adós vagyok a Sons of Anarchy utolsó évadával, mégis, a megtekintését úgy húztam, mint a rétes tésztát – mivel ez a sorozat záró akkordja, nekem meg mindig nehezemre esik elbúcsúznom kedvenceimtől. Most sincsen ez másként, hiszen a klub, a motorok és a szereplők is a szívemhez nőttek – mesteri történetvezetés és lenyűgöző karakterektől kell ezúttal elköszönni.
Hatalmas cliffhangerrel ért véget a hatodik évad: Gemma (Katey Sagal) brutális módon megölte nejét, a gyilkosság után pedig betoppant a házba Eli seriff (Rockmond Dunbar), és Juice (Theo Rossi) utóbbi pedig, hogy a mátriárkát védje, megölte Elit, majd segített eltüntetni a nyomokat, és közösen kitaláltak Gemmával egy hihető mesét. Jax (Charlie Hunnam) talált rá halott feleségére, majd őt követték a szövetségiek, és Tyne Patterson (CCH Pounder), és mivel a férfi vérrel volt borítva, mindenki azt feltételezte, hogy ő ölte meg Tarát (Maggie Siff). A bizonyítékok azonban tisztázták Jaxet, és a kiszabadult klubvezető ettől fogva csak a bosszúnak élt, ami sosem látott káoszhoz és erőszakhullámhoz vezetett Oacklandben, Stocktonban és Charmingban egyaránt.
Juice, miután segített Gemmának menekülőre fogta, ám a dolog nem úgy sikerült, ahogyan várta, és egyenesen a klub karjaiba rohant, Jax mégis adott számára egy újabb lehetőséget, ám ehhez börtönbe kell vonulnia Juice-nak. Eközben Gemma folyamatosan építi tovább hazugságait, és a kínaiakra fogott gyilkosság olyan brutális tömegmészárlásba és kapcsolati tőke elvesztésbe fordul, ami nemcsak életeket vesz el, hanem az egész Sons of Anarchy létét veszélyezteti. Vajon Jax Teller, a SAMCRO, és az egész szervezet mennyit képes még elbírni?
A korábbiaktól eltérően a hetedik évad egy sokkal lassabb és finomkodóbb évad, ugyanakkor pont ennek köszönhetően van idő elmélázni és mélyebben megismerni egy-egy szereplőt és az ő döntésüket. Sőt, ezúttal nem csak Jax nyílik meg nekünk, hanem Gemma és Juice is – utóbbinak pedig nagyon örülök, hiszen a kedvenceim közé tartozik. Ugyanakkor az évad második felére ezt a szép kifejtést és drámai vonalat sikerült az unalom irányába elvinni – és még pár feleslegesen művészieskedő kameramozgást is belecsempésztek az epizódokba.
De nem szabad elfelejteni, hogy a Sons of Anarchy mostani hibái ellenére is egy kiváló minőségű show, ami olyan kemény és erős női karaktereket mutatott be, mint Gemma, Tara, Wendy (Drea de Matteo) – komikus, hogy pont egy bűnözőkről szóló sorozatban lehet igazi női példaképeket találni. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy egyetértek, mondjuk Gemma hazugságával, vagy Tara folytonos visszakozásaival, de megértem döntésüket, és el tudom fogadni, hogy az adott körülmények között ezt a megoldást látták a leghelyesebbnek.
És itt kerül elő a sorozat másik előnye: az események logikusan és okosan követik egymást, a dolgok azért következnek be, mert az a legkézenfekvőbb, mert az emberek változnak, ahogy a szituációk is, és ebből kifolyólag nem az írók vaskalapos és makacs döntése határozza meg az események folyamát, hanem a logika – ez az, amit Kurt Sutter, a sorozat megalkotója és csapata kiválóan tud.
Az évad-, és egyben sorozatfinálé nem várt változásokat hozott, és egy olyan lezárást adott mindennek, amit persze lehetett tudni, csak éppen sejteni nem. Tudtam jól, hogy a Sons of Anarchy hetedik évada nagy szívfájdalmakat fog okozni, annak ellenére, hogy a szezon színvonalával kicsit sem voltam megelégedve most mégis fájó búcsút veszek egy modern kori királydrámától, amiben a királyoknak mindig bukniuk kell.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
