Itt a május második hete, ami azt jelenti, hogy kezdődik az évadfinálék hosszú, idegtépő, és valamilyen szinten rettentő szomorú sora. Idén ezt a Big Bang Theory nyitotta, ami évadzárójában a szereplők egyéni kapcsolataira fókuszált, ha őszinték akarunk lenne, akkor inkább több, mint kevesebb sikerrel.
Amy és Sheldon első randijuk ötödik évfordulóját ünneplik, egészen kellemes hangulatban, mígnem Sheldon mindent elront azzal, hogy csókolózás közben feltesz Amynek egy komoly kérdést: vajon elkezdj-e nézni a Flash-t? A sértődött Amy hazamegy, érzelmi válságban hagyva Sheldont, akinek fogalma sincs, mivel dühítette fel a lányt. Sheldon Leonardtől és Pennytől próbál tanácsot kérni az ügyben, aminek azonban az lesz a vége, hogy Sheldon rámutat, már egy éve jegyesek, ám még mindig nem tűzték ki az esküvő időpontját – ezzel pedig arra ösztönzi barátait, hogy kezdjék el megbeszélni, mit is akarnak az esküvőjükön. Ezzel egy időben Raj kezd kicsit félni Emilytől – főleg miután az kijelenti, hogy szeretne vele egy temetőben szeretkezni –, és elgondolkodik azon, hogy szakít a lánnyal. Terveit megosztja Howardékkal, akik kinevetik, mondván, hogy még sosem szakított egy lánnyal sem, és hogy képtelen is lenne rá. Ezt hallva Raj felhúzza magát, és kijelenti, hogy Howardék sem jobbak – ők is már rég meg akarnak szabadulni Stuarttól, csak éppen félnek megbántani az érzéseit. Innentől kezdve afféle verseny alakul ki a két barát közt, hogy ki tud hamarabb megszabadulni a bajossá vált személytől.
Bár a maga módján vicces volt az epizód, és többször jókat nevettem, az igazi hangsúly mégiscsak a kapcsolatok alakulására helyeződött. Ez Howard és Raj esetében inkább humoros formában történt, „rójuk a köröket”–alapon, míg Leonard és Penny, valamint Sheldon és Amy esetében valódi változások álltak be – ami mondjuk nem jelenti azt, hogy ezek tetszettek is.
Kezdjük talán ott, hogy ugyan ki hiszi el, hogy Sheldon még nem nézi a Flash-t? Amekkora Flash-mániás – jelmez, póló, stb. –, nehezemre esik felfogni, hogy nem kattant rá a sorozatra az első adandó alkalommal, és csak most, közel egy évad után, döbben rá, hogy néznie kéne. Ugyanakkor viszont annak a ténye, hogy a Flash sorozat létezik a TBBT világában érdekes paradoxont hoz létre – hiszen Sheldon nézi/nézheti a Flash-t, és Flash-pólót hord, miközben a Flash-ben Cisco nézi a TBBT-t és TBBT-s pólókat hord.
De rátérve magára a történetszálra: főleg az évad második felében úgy éreztem, hogy szegény Amy eléggé el lett hanyagolva, sokszor csak egy-egy jelenet erejéig tűnt fel, akkor is csak azért, hogy felvezesse a cselekményt, aztán meg is feledkeztünk róla. És az a szomorú, hogy hiába van középpontban az epizód cselekményét illetően, most is csak két jelenet erejéig tűnt fel: a rész elején, Sheldonnal közös randiján, és a rész végén, egy videóbeszélgetés formájában. Sheldon szerepe a történetszálban az elején tetszett, teljesen logikus, hogy nem éri, milyen hibát is követett el, az epizód végkifejletét esetükben viszont kicsit hirtelennek éreztem – bár a jelenet szépen lett felvezetve.
A hirtelenség Pennyre és Leonardre is igaz, és bár esetükben azért valamilyen szinten meg van indokolva ez a sietség – legalábbis rendesen fel van építve –, úgy éreztem, hogy az egész történetszáluk csak arra megy ki, hogy legyen valami nagyobb durranás az évadzáróban, ami azért mégsem azt ismétli meg, ami Howarddal és Bernadette-tel történt az ötödik évad végén. Ám a kapkodásuk nem túl lebilincselő, meg csak úgy szimplán légből kapott, Leonard vallomása a kocsiban meg… Miért is kellett? És persze ez a szál is félbe lett hagyva.
Mint ahogy azt már a cikk elején említettem, Howard és Raj történetszála itt inkább csak töltelék, mindketten futják a köröket, az egyik Stuarttal, a másik Emilyvel, de a lényeg az, hogy igazából egyik sem jut el sehová – ami vicces, meg persze a többi főszereplő története mellé húsz percbe nem kell fontosabb szál, de akkor is úgy éreztem, hogy ez nem volt méltó az évadzáráshoz. És emberek, miért nem volt már hosszú, hosszú epizódok óta olyan történetszál, ami összefogja mind a négy pasit? Azt hiszem, ez az, amit mostanában igazán hiányoltam.
Értékelem a karakterfejlesztést, ami végbement ebben az epizódban, azonban az már kevésbé tetszik, hogy mennyire félbehagyták a fontosabb szálakat, hogy aztán majd szeptemberben újra elővegyék őket. Összegzésként: értékelem az igyekezetet, és epizódnak nem is volt rossz ez, de egy évadzárótól kicsit többet vártam volna.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
