A Briliáns elmék második szezonja bőven felülmúlta elődjét: én ugyan már az első évadról is ódákat zengettem, ám az még csak bemelegítés volt, mert az azt követő tizenhat epizódban aztán nagyon beindulnak az események. Van itt sírás, örömködés, győzelem és veszteség – mind-mind olyan hatások, amiknek köszönhetően a karakterek is szépen csiszolódnak.
Jessica Pearson (Gina Torres) megtudja, hogy Mike (Patrick J. Adams) diploma nélkül kapott állást a cégnél, így arra utasítja Harveyt (Gabriel Macht), hogy rúgja ki az ő fennhatósága alá tartozó újoncot. Harvey azonban nem tesz eleget ennek a követelésnek, és bevallja főnökének, hogy a kezdetektől tudott Mike helyzetéről, és gyakorlatilag megfenyegeti a nőt azzal, hogyha Mike megy, akkor ő is felmond, amivel Jessica a cég legerősebb emberét veszítené el. A konfliktus azonban rövid időn belül eltörpül amellett, ami a csapatra hárul, ugyanis visszajön Daniel Hardman (David Costabile), a másik alapító tag, akit Jessica, Harvey, de még Louis (Rick Hoffman), a cég régi motorosa is utál. Hardman és Jessica között komoly hatalomharc veszi kezdetét, aminek következtében jelentősen csorbul a cég hírneve, ráadásul financiális gondok is akadnak. A megoldás egy londoni ügyvédi iroda vezetőjével, Edward Darbyval (Conleth Hill) kötött szerződés lehet, ami a két cég egyesítését eredményezné, ám ezzel a lépéssel nem mindenki ért egyet a Pearson Hardmannél.
A Hardman-Pearson konfliktus zseniálisan van felépítve: az elején belép Hardman, aki számunkra egy idegen, és megpróbálja kiszorítani Jessicát, akit ismerünk és akiben bízunk, ráadásul Hardman már az elejétől kezdve elfogathatatlan eszközökkel próbálja a saját oldalára állítani az alkalmazottakat, amitől meg aztán végképp nem lesz szimpatikusabb. Azonban, amikor szorul a hurok a nyaka körül, Jessica is a sötét út felé veszi az irányt, amit eleinte még esetleg megértünk és elnézzük neki, mert az ellenségnek mennie kell, később viszont már megkérdőjelezzük a főnökasszony lépéseinek ésszerűségét és jogosságát. Nekem emiatt még nem sikerült megutálnom Ms. Pearsont, de igenis elgondolkodtam azon, hogy vajon meddig megy el hatalmának visszaszerzéséért.
Az egész brigádból azonban Harvey az, aki leginkább kiemelkedik ebben a szezonban. Harveynak a legelső epizódtól kezdve akkora extra teher és felelősség zúdul hirtelen a nyakába, hogy elkezdünk aggódni miatta. Mi van, ha Harvey, aki mindig nyer, és aki minden helyzetből valahogy kivágja magát, most elbukik? Elvégre nemcsak Mike, vagy a saját, hanem a cég jövője is nagyban tőle függ, és bizony útközben olyan buktatókba ütközik, amiket legtöbbször csak nehezen, nagy áldozatok árán tud átugrani – de a lényeg, hogy átugorja. Az én szememben nagyot nőtt az ő karaktere, mert az előző évadban hiába egy önző, felsőbbrendű és sokszor bunkó alaknak ismertük meg, vészhelyzetben igenis félre tudja tenni a saját érdekeit és harcolni a cégért.
A Suits eddig nemcsak beváltotta, hanem túl is szárnyalta a hozzá fűzött reményeimet – a remek szereplőknek és történetvezetésnek köszönhetően csak úgy nézeti magát a sorozat.
Szerző
-
Szerkesztő
Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.
Trackback/Pingback