Végre felgyorsulnak kicsit a dolgok, és így három résszel az első évad vége előtt ideje is volt. A szokásos adag szerelmi dráma mellé, most kaptunk jó pár új információt és már majdnem kimondta valaki, hogy az „Igazság Ligája”.
Barry, Cisco és Caitlin megtalálták Dr. Wells titkos szobáját, benne a Reverse-Flash ruhával és Gideonnal, az MI-vel. Azon kívül, hogy ez minden kétséget kizáróan beigazolja a csapat gyanúját, rendesen fel is kavarja az állóvizet, Barry ugyanis bepillantást nyer saját jövőjébe. Persze nem áll minden össze, de a lényeg nem is a jövő, hanem a jelen – Barry ki akarja szabadítani apját a börtönből, ehhez pedig Dr. Wells vallomása kell. A csapat rájön, hogy Cisco álmai valójában emlékek arról a napról, amikor mentora megölte őt, de a Flash visszament az időben és megváltoztatta az eseményeket. A feladat tehát: rekonstruálni a szituációt, hogy Dr. Wells újra vallomást tegyen. Sima ügy, nem igaz?
Hát persze, hogy nem. Az előző heti, majdhogynem felesleges epizód után most végre súlyos fordulóponthoz értünk, ahol még néző számára is akad új információ. Barryék terve nemhogy visszafele sül el, de Dr. Wells több körrel lehagyja őket, így most már semmi sem lesz a régi. Kérdések azért maradtak bőven, és ez rendben van így, de jó volt látni, ahogy Wells kiteljesedik, mint főgonosz.
Ami a drámát illeti, szívem csücske, Iris West volt a központjában – ki más? Még mindig tart a kellemetlen őrlődés Barry és Eddie között, és minden csöpögős romantika ellenességemet figyelmen kívül hagyva is azt kell mondanom, jobb lenne már pontot tenni a dolog végére. Bár tudom, hogy a legtöbb sorozatíró kedvenc toposza az évadokig húzódó se veled se nélküled (lásd: Arrow és sokan mások), mégis örülnék, ha valamelyik végre egyszer meglepne egy rendesen funkcionáló, kiegyensúlyozott kapcsolattal. Javaslatok jöhetnek!
A The Trap szerencsére jó elemeket is átvett az Arrowból – ezen a héten flashbackek kísérték a történetet, és nagyszerűek voltak. Láthattunk egy keveset abból az időből, amikor Barry kómában volt és ez lehetőséget adott arra, hogy valóban súlyos érzelmi töltettel rendelkező jelenetekhez jussunk. A Joe-t játszó Jesse L. Martin még mindig a sorozat egyik legjobbja színészi teljesítmény terén, és ebben a részben kapott is lehetőséget, hogy csillogtassa a tehetségét. A flashbackekben még Iris is viselhető volt, Wells pedig megkoronázta az egészet, kiváló lezárást nyújtva az epizódnak.
Ami a fejleményeket illeti, érdekes lesz látni, mihez kezdenek hőseink legközelebb. Részemről remélem, hogy lesz még Gideon és, hogy végre kimondja valaki azt a két szót, amire mindannyian úgy várunk – mert ebben a részben már majdnem ott volt! Ahhoz képest, hogy a Marvel milyen gyorsan a nyakunkba zúdította a különböző hőscsapatait, de főleg a Bosszúállókat, észveszejtően lassú a DC tempója, de remélhetőleg annál inkább megéri a várakozást. Az alapozás eddig jó, a casting kiváló, úgyhogy hajrá!
Szerző
-
Korábbi szerkesztő
Lélekben nyugdíjas angol öregúr, félig vulkáni – suttogó falak és nyikorgó ajtók rajongója. Álommunka: Superman és/vagy nagymama szelleme.
