A hetes szám valamiért imádott velem kiszúrni a korábbi sorozatokban (Z Nation, The Strain), és már előre féltem is, hogy az IZombie is hasonlóképpen fog járni, mint a fentebb említettek, ám a vártakkal ellentétben kellemesen, minden komolyabb hajtépéstől mentesen telt el a Maternity Liv végignézése, sőt meglehetősen sok tanulsággal is zárhattuk ezt a részt.
Nos, eheti agycsatánkban Liv megeszi az állapotosan elhunyt Emily agyát, amitől teljesen megszállják őt az anyai érzések. Gyanúsított szokásosan a pasi, de a nem igazán kedves szülők is eléggé gyanúsak lehetnének, ha Clive kedves (kicsit sem pozitív) főnöke megtagadná a több rendőri segítséget. Minden kalamajka ellenére Liv és Lowell szerelme virágzik, de mint mindig, most is több fronton gyűlnek a felhők – és itt most kivételesen a Liv és az anyja közti bajos kapcsolatnak köszönhetjük a legnagyobb zavart az éterben.
Hát ez a rész nekem sok humort nem hozott (vagy csak nekem nem estek le itt-ott), de nagyon érdekes volt látni Liv-t, ahogyan elöntik a halott nőből származó érzések – ami helyenként kissé komikus volt –, de ebben ott van az a szomorú tény is, hogy Livben ettől csak még jobban tudatosul az, hogy ő már csak volt ember, és sosem élhet át olyan dolgokat, mint az anyaság. De persze ott van mellette a zenész lovag Lowell, aki ismét bebizonyítja nekünk, hogy milyen cuki pasi – csak ne legyen belőle rosszfiú. Kettejük szerelme tényleg megért egy szerződést az ördöggel: a zombilét miatt a magányra lettek ítélve az emberei kapcsolatok szempontjából, de egymásnak tökéletesek.
Clive is a múltkori kis afférok után újra kezd szimpatikusabb színben tündökölni, de már kezdek félni attól, hogy esetleg túlzottan megkedvelem, mert tudjuk mi szokott akkor történni, ha egy karaktert túlzottan is a szívünkbe zárunk. Blaine és kis cinkostársnője pedig kicsit sem tétlenkedik a zombisítással kapcsolatban, most még, ha ez lehetséges nagyobbra csavarták a gyorsaság mércét – amit meg is lehet érteni, hiszen felénél van a sorozat.
A Maternity Liv nem igazán humoros epizód, itt főképp a drámai hang volt megütve, de még ez is enyhébb tálalásban, inkább csak meleg, mély, őszinte érzésekkel telített jelenetekben. Aki eddig is hűen követte a sorozatot, annak szintén kicsit furcsán hathat, de minden másodperce megéri.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
