Azt hiszem, sokat elmond a sorozat közelmúltbeli minőségéről, alig nincs öt órája, hogy láttam az új részt, és máris alig emlékszem rá.
Protestáns radikálisok megtámadnak egy kolostort, ahol a szerzeteseket megölik, az ott lakó gyerekeket pedig foglyul ejtik. Bash vezetésével mentőakció indul a kolostorhoz, ami azonban kudarcba fullad: annyit azonban sikerül kideríteniük, hogy a támadók rengeteg puskaport halmoztak fel ott, és arra készülnek, hogy felrobbantják kolostort, csak éppen arra várnak, hogy nagyobb legyen a hírverés. Condé több hétnyi távollét után visszatér az udvarba, és bár elsőre úgy tűnik, újraéleszti kapcsolatát Maryvel, hamar rá kell döbbennie, hogy kettejük közt sosem fognak könnyen menni a dolgok. A Vér Hercegének visszatérése azonban feldühíti Catherine-t és Narcisse-t, akik cseles tervet eszelnek ki, hogy gyanúba keverjék a férfit. Kenna és Lola meglátogatják új otthonában Greer, mikor is szembesülniük kell vele, mivel is keresi mostanában kenyerét barátjuk, Elizabeth küldönce pedig ismét tiszteletét teszi Condénál.
Az a baj, hogy annyira nincs véleményem erről az epizódról, ami meg van, az annyira össze-vissza hever a fejemben, hogy fogalmam sincs, hogy fogok ebből egy koherens cikket összehozni. de azért megpróbálom.
A rész dinamikájával hatalmas problémák voltak: míg az első húsz perc a kolostorról szól, addig a második gyakorlatilag arról, mit művel Condé Elizabeth ajánlatával. A kolostoros szál borzalmasan el van nagyolva, ugrálunk benne össze-vissza, és az egészre megint igaz az, hogy nem bemutatnak dolgokat, hanem elmondják őket – pár rövid támadásos jelenetet leszámítva emiatt az egész történetszálnak nincs semmi súlya, és így nulla érzelmi választ tud belőle kicsikarni, pedig itt aztán lehetett volna építeni a feszültségre és a drámára. Mondjuk be lehetett volna hozni egy nemest, akinek ott van a fia, és aki aktívan részt vesz a mentőakcióban, aki tényleges nyomást gyakorol a királyra, és aki személyessé teszi az ügyet. Így viszont az egész személytelen, így a foglyul ejtett gyerekek eszközök, nem pedig személyek.
Condé történetíve ebben a részben pedig rettenetesen el lett nagyolva. Szenvedése Maryvel már inkább idegesítő, semmint szórakoztató, viszont udvarhölgyei végre számon kérték a királynőt: biztos, hogy szerelmet érez Condé iránt, nem pedig hálát? (Szóval ez legalább jó volt.) Ami viszont a küldönc megjelenése után történt Condéval az elsietett – ennek nem húsz perc alatt, hanem mondjuk minimum két-három epizód alatt kellett volna lefolynia, mert így nem volt szinte semmi súlya a dolognak.
Ezen felül már meg sem próbálom érteni, párkapcsolati szinten éppen ki hol áll. leginkább Catherine és Narcisse kapcsolata rejtély számomra – Catherine nincs vele tisztában, milyen szinten szívatta Narcisse anno az ő kicsi fiát? –, miközben Francistól már lassan a falra mászok, mert, basszus, igaza van. De legalább a lányoknak volt pár jó megszólalása.
Apropó, a lányok: bár továbbra sem értem, miért jó a történet szempontjából, hogy Greer madame lett, azt azért elismerem, hogy érdekes, amit csinál, viszont messze nem kap elég játékidőt ahhoz, hogy rendesen ki lehessen fejteni, mit is csinál. Pedig én megnézném, becsszó. Kedves CW, mit szólnátok egy spin-offhoz?
Őszinte leszek: már várom a finálét – nem azért, mert olyan nagy durranásra számítok, hanem azért, mert a finálé azt jelenti, hogy egy időre megfeledkezhetek erről a sorozatról. Nem szégyellem a véleményemet, de sajnálom – mert tényleg olyan jól indult a Reign…
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
